Századok – 1999

Történeti irodalom - A Magyar Országos Levéltár. Levéltárismertető (Ism.: Ress Imre) IV/859

TÖRTÉNETI IRODALOM 859 A jobbágyfelszabadítás és kataszteri felmérés során egy sereg puszta összevonásra került, sőt némelyiket a szomszéd településhez csatoltak. Az 1850-es, 1860-as évek térképei egyértelműen mutatják, hogy a megfelelő gazdasági ismeretekkel rendelkező uradalmi mérnökök a birtokrészeket művelési ágak szerint elkülönítették és a szántóterületeken táblákat (vetőket) alakítottak ki. Néhol a művelési ágak megváltoztatása figyelhető meg (rétek kiszárítása, erdők irtása). A főkáptalan tulajdonában lévő területeken nagyjából hasonló változások mentek végbe. A meginduló, majd egyre erőteljesebbé váló vízszabályozási munkák menete nemcsak a szántók, rétek, legelők arányát változtatták meg, hanem erőteljesen befolyásolták az erdők fejlődését is. Az erdőket már az 1730-as évektől kezdve üzemterv szerint termelték ki és fásították be újra. Végeredményben a nemzeti értékeinkhez tartozó Gemenc az egykori uradalmi mérnökök magas fokú hozzáértését dicséri. Az I. világháború után a művelési ágak szerinti megoszlás a szántó területek kiterjesztését mutatja, melynek a Duna menti mocsarak, nyirkos rétek és legelők estek áldozatul. Az egyoldalú szántóföldi gazdálkodás mellett nem fejlesztették az ipart, a közlekedést, de még a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóipart sem kezdeményezték. A természetátalakítást követően végbement egyoldalú váltás hosszú időre meghatározta a táj arculatát és az itt élő emberek sorsát. Dóka Klára széleskörű levéltári forrásfeltáró munkája mindenekelőtt az egyházi levéltárakban fennmaradt összeírásokra, térképekre terjedt ki, valamint a megtalált anyag megbízható közlésére. Ezek alapján követi nyomon a jelentősebb gazdasági-társadalmi változásokat a török utáni időktől az I. világháború végéig. Példátlanul adatgazdag könyve bizonyára a részletkérdések kibontására serkenti majd gazdaságtörténészeinket, az egy-egy faluval foglalkozó helytörténészeket. Kőhegyi Mihály A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Levéltárismertető Szerkesztette: Lakos János Budapest, 1996. 296 o. A történelmi évfordulók általában kedvező lehetőséget teremtenek a közgyűjteményeknek, hogy reprezentatív kiadványokkal hívják fel a szélesebb nyilvánosság figyelmét pótolhatatlan értékeikre és tudományos eredményeikre. A Magyar Országos Levéltár a millecentenárium alkalmából jelentette meg első, teljesnek mondható ismertetőjét, amellyel régi adósságot törlesztett. Előzőleg Tagányi Károly még a millennium idején tett kísérletet az Országos Levéltár teljes anyagát bemutató kalauz közzétételére, de vállalkozása a forrásanyag feltáratlansága és a hiányzó segédletek miatt torzóban maradt. A jobb kutathatóság érdekében a húszas években Szekfü Gyula is hiába sürgette a félbehagyott kezdeményezés folytatását. Meglepő módon az Országos Levéltárat és anyagát tudományos igénnyel bemutató kalauz akkor sem készült, amikor az iratállomány segédletekkel való ellátottsága már lehetővé tette a levéltári klientélia egészének orientálására alkalmas útmutató összeállítását. Ember Győző azt az elutasító felfogást képviselte, hogy olyan levéltári anyagról, amelynek alapleltára, különösen pedig ismertetőleltára van, külön útmutatót készíteni felesleges. Az Országos Levéltár 1945-ig terjedő iratállománya pedig nagyrészt ilyennek számított. A rendszerváltás után bekövetkezett szervezeti változások — elsősorban az 1945 utáni államigazgatási iratok átvételére létrehozott Új Magyar Központi Levéltár és az állampárt iratait őrző Párttörténeti Archívum betagolása a Magyar Országos Levéltárba — továbbá a jogutód nélkül megszűnt államigazgatási szervek iratanyagának tömeges levéltárba özönlése és a kutatási feltételeket módosító új levéltári törvény folytán vált aktuálissá a régi-új levéltárról az ismertető közzététele. Emellett korszakos jelentősége volt a számítógépek tömeges elterjedésének, amely alapvetően megváltoztatta a feltárás és segédletkészítés feltételeit. Célszerűnek látszott ezért a hagyományos módon elért eredmények számba vétele és a számítógépek levéltári alkalmazásából eredő új lehetőségek felmérése, a kutatókkal való megismertetése. A történelmi évforduló kapcsán Lakos János főigazgató és munkatársai így széles körben megnyilvánuló, valós információs igény kielégítésére vállalkoztak. Munkájukhoz fogódzót jelenthetett, hogy a nemzetközi és a hazai levéltári irodalom sokat foglalkozott az ilyen kézikönyvek módszertani problémáival. Általában a levéltár történetének, szervezetének, gyűjtőköri illetékességének leírását, az iratanyag átvételét, őrzését, feltárását és használatát szabályozó törvényi háttér bemutatását, de legfőképpen a levéltári anyagban való kutatói tájékozódást segítő információszolgáltatást tekintik a levéltárismertető szerves tartozékának.