Századok – 1999
Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727
TELEKI PÁL A FRANKHAMISÍTÁSRÓL 735 folytatott megbeszélések során alakult ki az a koncepció, hogy az így szerzett pénzből az 1925-ös csehszlovákiai választások kimenetelét próbálják a magyar irredenta érdekeknek megfelelően befolyásolni. Teleki Pál nemcsak Bethlen Istvánt tájékoztatta a hamisítás tervéről, hanem kapcsolatai révén az Állami Térképészeti Intézet (ATI) nyomdáját és szakembereit — pl. Gerő László őrnagyot — is belevonta a hamisítási akcióba. Az ÁTI a Miniszterelnöki Hivataltól a Hadügyminisztérium útján kapta a parancsot, hogy helységeit és munkatársait a hamisítás lebonyolítására bocsássa rendelkezésre. Bár Windischgraetz számára garancia volt Teleki és Nádossy részvétele, mert ez azt jelenti, hogy az akcióról Bethlen is tud, mégis megpróbált egy személyes találkozást kierőszakolni a miniszterelnökkel. Bethlen Nádossyval üzente meg, hogy mivel ő az ügyről hivatalosan nem tudhat, ezért nem hajlandó találkozni, de személyes megbízottjaként Nádossy feladata a szükséges intézkedések meghozatala és a kivitelezés ellenőrzése. A továbbiakban jó néhány eddig ismeretlen részletről emlékezik meg Windischgraetz, amelyek részletezése nem a jelenlegi forrásközlés feladata. Csak remélhetjük, hogy a közeljövőben magyarul is megjelenik ez a visszaemlékezés. Feltétlenül meg kell említenünk még Zsitvay Tibor visszaemlékezését is. Zsitvay Tibor (igazságügyminiszter 1927. január 31.-1929. február 5.; nemzetgyűlési alelnök, majd elnök, stb.) volt a frankügy kivizsgálására kiküldött parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. Visszaemlékezésében2 1 beszámol arról, hogy: „Az ellenzék kulissza mögötti akciót tett folyamatba [a vizsgálóbizottság tárgyalása alatt — szerk.] a miniszterelnök személyének kicserélése érdekében[amelynek Zsitvay szerint Vázsonyi Vilmos volt a kigondolója], A titkos akció arra irányult, hogy a Kormányzónál elérjék Bethlen elbocsátását." A Kormányzó ennek kapcsán audiencián fogadta Zsitvay Tibort, aki előtt már Károlyi Imre gróf és Wlassics Gyula báró is jártak Horthynál. Zsitvay Tibor szerint neki sikerült meggyőzni a kormányzót a kormányváltás „káros következményeiről". A kormányzónál történtekről Zsitvay azonnal tájékoztatta Bethlent, aki Horthyhoz sietett tárgyalni. A tárgyalás eredményét ismerjük: Bethlen István helyén maradt. Sőt, amikor a frankperben megszületett a Windischgraetz Lajost és társait elmarasztaló ítélet, és ezután Bethlen István benyújtotta lemondását, azt a kormányzó nem fogadta el. A forrásközlés során követett szabályok Annak eldöntése, hogy Teleki Pál írásait milyen forrásközlési elveknek megfelelően tegyük közzé, nem volt könnyű feladat. Nem könnyítette dolgunkat, hogy nincs a 20. századi iratokra érvényes forráskiadási szabályzat, amely nemcsak a forrásközlők, hanem az olvasó helyzetét is egyértelművé tenné. így azt a megoldást választottuk, hogy a szöveg értelmének megfelelő átírást, szövegtagolást alakítottuk ki a mai magyar helyesírási szabályoknak megfelelően, úgy hogy az olvasó számára egyértelmű legyen a tartalmi mondanivaló. Minden, a szövegben történt változtatásunkat a bevezetőben igyekeztünk feltüntetni. Meghagytuk azonban azokat a jellegzetességeket, amelyről úgy gondoltuk, hogy tartalmilag is többletet adnak a szöveghez. 21 Magyarország, 1921-1941. Zsitvay Tibor emlékiratai. - Palatinus-Ráday Gyűjtemény, Budapest, 1999. Szerk.: Csiffáiy Tamás és Sipos Péter, 123-126.
