Századok – 1999
Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727
TELEKI PÁL A FRANKHAMISÍTÁSRÓL 733 ellenzéknek.1 3 Elmondható mindhárom munkáról, hogy az egész frank-ügyet abból a szempontból értékelték, hogy az mennyiben segíthette volna a baloldali ellenzék előretörését és/vagy Bethlen bukását. A frankügy külpolitikai vonatkozásairól Juhász Gyula is írt, de elemzése külpolitikai tekintetben nem hatolt mélyebbre, mint Karsai Elek munkái.14 Magyarország politikatörténetének legújabb feldolgozásai szintén megemlítik a frank-ügyet. A Magyarország története 1918-1990. c. munka mintegy fél oldalban az addig született értékelésekhez képest nem hoz más megközelítést,1 5 míg Ormos Mária (szintén kb. fél oldalban) felhívta a figyelmet a vezérkar érintettségére, valamint az eddig született értékeléseket is minősítve megállapította a frankügyről: „minden szálat gondosan elvágtak azokon a pontokon, ahol már felsőbb körök — vezérkar, kormány felelőssége kerülhetett volna szóba. A botrány egyébként sokkal több volt szórakoztató intermezzónál, aminek többnyire tekintik. Külpolitikailag ugyanis rendkívül káros volt. Magyarország körül egy időre ismét megfagyott a levegő"1 6 Sajnos szinte mindegyik történeti elemzés figyelmen kívül hagyta az eredeti peranyagok, ügyészségi vizsgálatok iratanyagát.1 7 Bár eredeti őrzési helyükről az ügyészségi iratok eltűntek (minden bizonnyal megsemmisültek),1 8 a büntető-törvényszéki iratok közt megtalálható jó néhány ügyészségi irat. A Büntetőtörvényszék iratai között őrzött pertest sem teljes, de jó néhány nyomozati jelentés, a külföldi nyomozati és vizsgálati anyagok és az ítéletek megtalálhatók. Az ítélőtábla iratai között pedig mindhárom bírósági fórum — Budapesti királyi Büntetőtörvényszék, Budapesti királyi ítélőtábla és Magyar királyi Kúria — ítélete megtalálható. (Talán a legnagyobb veszteség, hogy elveszett az ítélőtábla büntetőtanácsainak 1926-os tanácsülési jegyzőkönyv-kötete, amelyből megtudhattuk volna, hogy a bírói fórum milyen vitákat folytatott tanácskozásai során.) A frankügy történeti feldolgozásából azonban nem ezek a még feldolgozatlan és kiadatlan levéltári források hiányoznak a leginkább, hanem magának az értelmi szerzőnek, fő szervezőnek és elsőrendű vádlottnak, Windischgraetz Lajosnak 1965-ben megjelent emlékirata, amelynek egy fejezete a frankügy előzményeivel, fejleményeivel, és utóéletével foglalkozik.1 9 Ezzel kapcsolatban felmerül Windischgraetz szavahihetőségének kérdése. A kortársi vélemények szerint megbízhatatlan, laza 13 L. Nagy Zsuzsa: Bethlen liberális ellenzéke. Akadémiai Kiadó, Bp., 1980., 165. 14 Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája. 1919-1945. Kossuth könyvkiadó, én. 105-106. Az 1988-ban kiadott harmadik átdolgozott változat azonos részében nincs számottevő változás, pedig Romsics Ignác 1983-ban megjelent cikkében a francia külügyminisztérium frankügyre vonatkozó iratanyagának átnézése után új adatokkal gazdagította ismereteinket a francia politika addig nem ismert részleteiről. 15 Magyarország története 1918-1990. Szerkesztők: Pölöskei Ferenc stb. Korona Kiadó, Budapest. é.n. 16 Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában. (1914-1945). Csokonai Kiadó, 1998. 120-121. 17 Csak Karsai Elek használta fel ezeket, de például az ítéleteket nem közölte, csak Hir György nyilatkozatait. Ennél és a többi forrásnál is, a Párttörténeti Intézetben használt, ma már érvénytelen jelzetet adta meg. Iratok, III. passim. 18 1926 áprilisában ismeretlen tettesek betörtek a Kúria épületébe és sok — a frankperre vonatkozó iratot — égettek el. L. Nagy Zsuzsa: Bethlen liberális ellenzéke, i. m. 164. 19 Windischgraetz, Ludwig: Helden und Halunken. Selbsterlebte Weltgeschichte 1899-1964. Wien-München-Zürich. 1965. Windischgraetz Lajos eredeti foglalkozása gépészmérnök volt, majd
