Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
708 ÁDÁM MAGDA akart térni a Csehszlovákia elleni német agresszióban való részvétele elől (különösen vonatkozott ez az egyidejű támadásra). Úgy gondoljuk azonban, hogy Hitler Csehszlovákia elleni katonai tervei szempontjából irreleváns volt, hogy a magyar kormány nem mert feltétlen részvételt vállalni a háborúban. Először is Magyarország katonai felkészültsége rendkívül alacsony volt. Egy katonai szempontból jelentéktelen kis ország szövetségének el nem nyerése nem késztethette Hitlert katonai terveinek feladására. Mint ahogy nem késztette egy évvel később sem, amikor a Teleki kormány nem tartózkodó, mint Imrédy, hanem egyértelműen visszautasító álláspontot foglal el Lengyelország megtámadása kérdésében. Ez egyáltalán nem befolyásolta Hitler lengyelországi terveit. Pedig akkor Magyarország katonai potenciálja nyilvánvalóan számottevőbb volt, mint 1938 őszén. Vagyis Hitlernek katonailag erősebb országról kellett lemondania. S ezt meg is tette, mert akkor sem Magyarország magatartása, hanem a nagyhatalmi erőviszonyok, az egész nemzetközi konstelláció volt a döntő. Ha erről lemondott, akkor ebben nem Magyarország, hanem Anglia politikája játszott szerepet. Az, hogy Chamberlain tudatta vele: Németország a szudétanémetekkel kapcsolatban mindent megkaphat, amit akar, háború nélkül. A Führer átmenetileg többet nem is akart. Németország a tárgyalt időben még nem volt felkészült a háborúra.75 A katonailag gyenge Magyarország nem segített volna rajta. Esetleg a kisantant miatt bonyolította volna a helyzetét. Hitler lemondott Csehszlovákia teljes feldarabolásáról, mert ez 1938 őszén európai háborúvá szélesedhetett volna. Ebben az időben számolnia kellett kétfrontos háborúval. Ez a veszély csak a Ribbentrop-Molotov paktum után szűnt meg. Hitler előtt tehát a következő alternatíva állt: vagy megkockáztatja a Csehszlovákia elleni háborút és ezzel Chamberlain megbuktatását, s egy háborús kormány hatalomra jutását segíti elő Angliában, amely mindenképpen hadat üzen Németországnak. Ez esetben Franciaország is teljesíti a francia-csehszlovák egyezményből reá háruló kötelezettségeket és ez automatikusan maga után vonja a csehszlovák-szovjet szerződés életbeléptetését, a hadüzenetet. Mindez kétfrontos európai háború viselését jelentené Németország számára, amelynek kimenetele nem kétséges. Vagy pedig átmenetileg megelégszik a Szudéta-vidékkel, amit a brit felelős politikusok kilátásba helyeztek. Ezzel megőrzi a Chamberlain-féle Anglia jóindulatát. Vagyis megakadályozza a fent jelzett láncreakciónak a megindulását. Az itt vázoltak játszottak döntő szerepet abban, hogy Hitler elfogadta Münchent. Sok másodrendű tényezőt lehetne még felsorolni, amelyek a müncheni megoldás irányában hatottak. így azt, hogy első számú szövetségese, Mussolini is helytelenítette Csehszlovákia teljes felszámolását. Ezt tette a felső német katonai vezetés is, amely egy európai háborút katasztrofális kimenetelűnek tartott Németországra nézve. Utalni lehet még további, távolról sem releváns tényezőre: Magyarország vonakodására a Csehszlovákia elleni háborúban való részvételtől. Ε tényező hatását azonban nem lehet túlértékelni, hanem hehónappal München után hangzottak el, amikor Hitler indokolni és igazolni kívánta szembenállását a Szlovákiára és Kárpátaljára vonatkozó magyar követelésekkel, amelyeket korábban támogatott. 75 Keitel a nürnbergi perben arra a kérdésre, hogy a németek 1938 őszén megtámadták volna-e Csehszlovákiát, ha a nyugati hatalmak annak oldalán vannak, azt felelte: „biztosan nem. Nem voltunk katonailag elég erősek. München célja Oroszország Európából való kiszorítása, időt nyerni, s befejezni a német fegyverkezést." Churchill Winston: Der zweite Weltkrieg. Bern, 1948. 338.
