Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
692 ÁDÁM MAGDA via. A magyar kormány erőfeszítéseket tett, hogy Belgráddal külön megegyezzen. Nemcsak azért, mert a németek, s a Berlin-Róma tengely létrejötte után az olaszok is ezt kérték, hanem mert Magyarország a húszas évek második felétől kezdve mindig a legszívesebben a déli szomszédhoz közeledett.10 Darányi németországi látogatása után Jugoszlávia jelentősége megnőtt. Hiszen a magyar miniszterelnök vállalkozott egy Csehszlovákia elleni akcióban való részvételre. Ehhez viszont biztosítani kellett kisantantbeli szövetségesei, mindenekelőtt Jugoszlávia semlegességét.1 1 Budapesten joggal indultak ki abból, hogy Románia Jugoszlávia nélkül nem fog cselekedni, Csehszlovákia segítségére sietni. így érthető, hogy a magyar kormány komoly erőfeszítéseket tett, hogy Jugoszláviával mielőbb, még komoly engedmények árán is, megegyezzen. Hitlertől és Mussolinitól segítséget kért e fontos feladat megoldásához. Stojadinovic római és berlini látogatásakor a magyar-jugoszláv megegyezés érdekében mind Hitler, mind pedig Mussolini nyomást gyakorolt a jugoszláv miniszterelnökre. Stojadinovic végül is megígérte: a kisantanttól függetlenül normalizálja viszonyát Magyarországgal. Visszautasította azonban azt a kérést, hogy külön egyezményt kössön vele. Az erre vonatkozó korábbi tervét, amelyről már titkos tárgyalások folytak a magyar kormány képviselőjével, most elvetette. Az időközben Olaszországgal és Bulgáriával történt puccsszerű megegyezését az ellenzék erősen támadta. Stojadinovic nem kívánta tovább megterhelni számláját egy magyar-jugoszláv szerződéssel, amely várhatóan még nagyobb ellenállást válthatott volna ki, s melynek értéke az olaszokkal és bolgárokkal történt megegyezése után jelentősen csökkent. Különben is Hitler biztosította a jugoszláv miniszterelnököt, hogy Jugoszlávia elleni magyar revíziós törekvéseket nem támogat.12 Nem beszélve arról, hogy Stojadinovic nem kívánt szembe kerülni a nyugati hatalmakkal, tovább élezni viszonyát az angolbarát Pál régens herceggel. S noha a Jugoszláv miniszterelnök már régen a másik oldalon volt, Benes belgrádi látogatásakor ezt egyértelműen megállapította, nem kötött egyezményt Magyarországgal, nem adott szabad kezet egy Csehszlovákia ellenes akcióhoz. Formálisan a kisantant Magyarországgal szembeni kötelezettségei tehát fennálltak. Ennek ellenére a Darányi kormány készült a Csehszlovákia elleni akcióra. Az előkészületek diplomáciai, politikai és katonai vonalon folytak. A miniszterelnök győri beszédében nyilvánosságra hozta a fegyverkezési programot. Ezzel a gyakorlatban kimondta Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. A magyar vezérkar kidolgozta Szlovákia és Kárpátalja megszállásának katonai tervét.1 3 Hadműveleti terv egyeztetése céljából felvette a kapcsolatot Németországgal, Olaszországgal és Lengyelországgal. Szorgalmazni kezdte a magyar-német katonai megbeszéléseket. Noha Hitler a novemberi tárgyalások során fontosnak tartotta a Csehszlovákia elleni katonai tervek összehangolását, most kitért Darányi kérése elől. Nem bízott a korábban nyugat felé is orientálódó magyar kormánykörökben. 10 Itt volt ugyanis a legkisebb a területi veszteség. Ez a törekvés jellemezte valamennyi magyar kormány külpolitikáját. 11 Magyarország Csehszlovákia elleni támadása a kisantant szerződés értelmében casus bellit jelentett volna Jugoszlávia és Románia számára. 12 „Nekünk közös érdekeink vannak Magyarországgal Csehszlovákia irányában, de semmi közös érdek nem áll fönn Románia és Jugoszlávia irányában" - jelentette ki Hitler Stojadinovicnak. 13 OL. Kozma Miklós iratai 26. cs. Adatgyűjtemény 1938. február 26.
