Századok – 1999
Közlemények - Kovács László: Volt-e a honfoglaló magyaroknak kauricsiga-pénzük? I/63
66 KOVÁCS LÁSZLÓ hagynom. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy munkám a feldolgozás mélységét, s az így kialakult terjedelmét illetően egyrészt már teljesen túlnőtt egy reflexió keretein, másrészt az általam megtett lépések sorozata csak egy a bizonyára több megközelítési mód közül, amely a téma részletesebb kidolgozásának kényszerével törvényszerűen más eredményt biztosított volna, mint amilyenre Gedai István jutott.14 Egy korszak bármely régészeti problémája vizsgálatának kezdetén hasznos lehet egy vagy több olyan összefoglaló mű ismerete, amely a kérdést valamikor már érintette. A 10. századi kauricsigákat illetően ilyen Szőke Béla 1962-ben megjelent könyvének ide vágó részlete,1 5 amely nemcsak leletlistát kínált, hanem jó áttekintést is adott az az idő tájt e kérdésben fellángolt, s nagyon sok új eredményt hozott balkáni vitáról.16 A könyvrészlet azonnal több irányba térítette az anyaggyűjtést, mert egyrészt utalt arra, hogy kauricsiga a Kárpát-medencében nemcsak a magyar, hanem a szkíta kori (Kr. e. 6. század 2. felétől a 3-2. század fordulójáig) és szarmata (Kr. u. 20-432) leletekben is előfordul, másrészt szövege alapján ráterelődött a figyelmem a keleteurópai párhuzamok gyűjtésének szükségességére, harmadrészt pedig e csigák élőhelyének tisztázatlanságára. Miután az első lépéseim során kiderült, hogy a régebbi magyar régészeti irodalomban általános „kaurikagyló" megnevezés, amelyet Gedai István is használt1 7 e puhatestűeket illetően, téves, hiszen ezek nem tengeri kagylók, hanem tengeri csigák, továbbá, hogy a felső paleolitikumi aurignaci kortól (Kr. e. 30 000-25 000) kezdve a különböző korokban bizonyára nem ugyanazok a fajok szerepelnek a leletekben, ill. hogy a nagy kauricsigák minden bizonnyal nem a kicsik kifejlettebb példányai, a továbblépés iránya szétágazott. Egyrészt megfelelő malakológiai munkára volt szükségem az alapvető ismeretszerzéshez,18 másrészt hozzá kellett kezdenem a különböző korokból való leletek listázásához. A szakirodalmi búvárkodás azzal a meglepően nagy számú példánnyal alátámasztott eredménnyel járt, hogy a Kárpát-medencében a fent említett korokon kívül még a Hallstatt- és La Tène-kor átmeneti idejétől (Kr. e. 6. század közepe) a La Téne-kor (Kr. e. 4-2. század) végéig terjedő időszakából való, továbbá a 6. századi avar/germán, a 13-15. századi jász19 és a 16-17. századi iflák2 0 régészeti leletek között is előfordulnak kauricsigák. Nyil-14 Itt jegyzem meg, hogy az alább bármilyen felhasználásban idézett összes szakirodalomból Gedai István csupán Alison Hingston Quiggin 1949, 225-re hivatkozott egy kínai bronz kauricsigautánzat kapcsán, továbbá mindössze bibliográfiai adatként említette a leletkatasztert: Gedai István 1994-95, 156: 12-13. jegyzet. 15 Szőke Béla 1962, 54-55. Lényeges kiegészítésekkel: Szőke Béla Miklós-Vándor László 1987, 62. 16 Josip Korosec 1950, 84-85; Jovan Hadzi 1953; Jifí Sláma 1958. Később még: Marija Birtasevié 1973. 17 Nem feladatom annak eldöntése, hogy tanulmánya német nyelvű összefoglalásának szövegében szerepelt-e, vagy a fordító leleménye volt-e a Kaurisehnecke 'kauricsiga' szó használata: Gedai István 1994-95, 157. 18 Felix Lorenz Jr.-Alex Hubert 1993. A Magyarországon munkám írása idején ismeretlen könyv tanulmányozását Radócz Gyula szívességének köszönhetem. 19 A Kaukázustól és a Fekete-tengertől északra fekvő pusztákról a 13-14. században betelepített iráni eredetű, alán népesség, amely zömében a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén, a Zagyva és a Tarna mentén, a róluk elnevezett Jászságban nyert lakhelyet: Györffy György 1990. 20 Az iflákok (azaz vlahok) eredetileg juhpásztorok voltak, s a szerbekkel és mohamedán bosnyákokkal együtt a 16. században települtek be az oszmán-törökök meghódította dél-dunántúli területekre, s bizonyára az 1686. évi felszabadító harcokat követően vonultak ki onnét. Eredetüket illetően a dombóvári temetőjüket feldolgozó Gaál Attila elfogadta Éry Kinga véleményét, miszerint
