Századok – 1999

Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685

Adám Magda A VERSAILLES-I KÖZÉP-EURÓPA ÖSSZEOMLÁSA (A müncheni válság és Magyarország) Csehszlovákia pontosan húsz évvel megalakulása után megszűnt létezni. Miért jutott röpke húsz év alatt a versaillesi Közép-Európa legerősebb állama erre a sorsra? Miért nem tudták megalkotói megvédeni szuverenitását? Ezekre a kérdésekre különbözőképpen válaszolnak. Vannak, akik az 1938 őszére kialakult válságos helyzet okát abban látják, hogy az első világháború után a német kérdést nem eléggé radikálisan oldották meg, s a későbbiek során még további engedményeket tettek. Mások fordítva. A bajok gyökerét a Németországgal, s általában a legyőzöttekkel szemben alkalmazott szigorú, igazságtalan, rövidlátó intézkedésekben, az azokhoz való görcsös ragaszkodásban, az önrendelkezési elvnek nem korrekt alkalmazásában látják. Az előbbi állásponttal nem tudunk egyetérteni, a másikban van egy nagy adag igazság. Kétségtelen, a Párizs-környéki békék egyik legnagyobb fogyatékossága az volt, hogy a wilsoni önrendelkezési elvek gyakorlati alkalmazása felemás módon történt. Egyes nemzeteknek megadták ezeket a jogokat, másoktól megtagadták. De, ahol alkalmazták, ott sem kielégítő módon ültették át a gyakorlatba. Az önrendelkezés nem vezetett egyértelműen a politikai szabadság szintjének emeléséhez. Sok esetben ellenkezőleg. Ez a tény, amely rányomta a bélyeget egész Közép-Kelet-Európa további fejlődésére, súlyos következményekkel járt Csehszlovákiára nézve is. A köztársaságtól nemcsak azok kívántak elszakadni, akiknek az első világháború után nem adták meg a jogot az önrendelkezésre (a németek, a felvidéki magyarok és a tescheni lengyelek), hanem azok is, akik ezt a jogot megkapták, de az azzal járó politikai szabadságjogokat nem vagy nagyon korlátozott formában (mint a szlovákok és rutének). Az előbbiek Münchent, az utóbbiak Csehszlovákia teljes szétesését segítették elő. A történészek általában München okait kutatva figyelmüket a harmincas évekre: Németország gazdasági és politikai megerősödésére, hódító törekvéseire, a háborúra fel nem készült nyugati hatalmak ezekre történő reagálására koncentrálják. München okait valóban mindenekelőtt itt kell keresni. Sokoldalú, árnyalt válaszhoz azonban vissza kell nyúlni a Párizs-környéki békékhez is, amelyek előre vetítették mindazt, ami 1938-ban Münchenben bekövetkezett. A német, a magyar és a lengyel önrendelkezési törekvések, amelyek az első világháború után kudarccal végződtek, két évtizeddel később, más nemzetközi konstellációban, elemi erővel felszínre törtek. Ezek a törekvések az akaratuk ellenére Csehszlovákiához csatolt népek óhaját fejezték ki. Az önrendelkezési érvrendszeren alapuló köve-