Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
680 ТОМКА BÉLA Központ kötelezően revíziót tartott.12 1 A pénzintézeteket közvetlenül érintő, igaz kisebb jelentőségű, de hasonló szellemű egyéb kormányintézkedések — pl. a mérlegek összeállításának szabályozása tárgyában — szintén hatottak a pénzintézetek üzletpolitikájára. A korai állami szerepvállalással, a bankfelügyelet, a kormány, illetve a jegybank intézkedéseivel is magyarázható, hogy a magyar bankok osztrák vagy német összehasonlításban viszonylag kis áldozatokkal jutottak túl a válságon.12 2 Nem került sor látványos alaptőke-leszállításokra, tartalék-felhasználásokra, leírásokra. A magyar hitelszervezet viszonylagos szilárdságának okai között ezenkívül meg kell említeni a vezető intézetek szolid üzletpolitikáját, amely elsősorban a likviditási szempontok figyelembevételét jelentette. A magyar bankok nem vettek részt olyan nagy arányú spekulációkban mint pl. bécsi társaik, s nem fagytak be olyan hatalmas tőkéik sem az iparba, mint pl. a Creditanstaltnak.123 így az állam — Ausztriától vagy Németországtól eltérően12 4 — nem kényszerült mélyen a zsebébe nyúlni a bankok megsegítésére, és nem került sor átmeneti bankállamosításokra sem. A törvénykezési intézkedések elegendőnek bizonyultak a hitelválság következményeinek mérséklésére. Összefoglalás Tanulmányunkban a magyar bankrendszer összehasonlító vizsgálatára tettünk kísérletet néhány fontosnak ítélt területen az 1880 és 1931 közötti időszakban. Az összehasonlítás során fő viszonyítási pontként a német és az osztrák bankfejlődés szolgált. Elsőként a pénzintézetek közötti munkamegosztást vizsgáltuk az első világháború előtti mintegy három évtizedben. A magyar bankrendszert ekkor sajátos univerzalitás jellemezte. Egyrészt a németnél és az osztráknál is univerzálisabbnak mondható, mivel az egyes pénzintézetek között nagyon alacsony fokú volt a munkamegosztás és kicsiny volt a jogi-szervezeti különbség is. A takarékpénztárak és a részvénytársasági bankok közötti határok korán elmosódtak, mivel az előbbiek is átvették a nyereségorientált részvénytársasági formát, vagyis letéti bankként működtek. Eltérések — az üzleti lehetőségek függvényében — inkább csak az egyes üzletágak arányaiban mutatkoztak közöttük. Szintén az egyes hitelintézeti típusok közötti határ elmosódását eredményezte, hogy a Németországban és Ausztriában hagyományosan elkülönülő jelzáloghitel-banki te-121 A Pénzintézeti Központ első huszonöt éve, 1916-1941. Bp., 1942. 56-60. 122 Joost Jonker-Jan Luiten van Zanden: Method in the Madness? Banking Crises between the Wars, an International Comparisons. In: Feinstein (Ed.): Banking, Currency, and Finance in Europe Between the Wars. i. m. 77-93. 123 A Creditanstalt összeomlására és annak előzményeire lásd: Aurel Schubert: The Causes of the Austrian Currency Crisis of 1931. In: John Komlos (Ed.): Economic Development in the Habsburg Monarchy and in the Successor States. New York, 1990. 89-113.; Dieter Stiefel·. Finanzdiplomatie und Weltwirtschaftskrise. Frankfurt am Main, 1989.; März·. The Austrian Credit Mobilier i. m. 124-131. 124 Ausztriára: Stiefel·. Finanzdiplomatie i. m.; Németországra: Karl Erich Born: Die deutsche Bankenkrise 1931. Finanzen und Politik. München, 1967.
