Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
666 ТОМКА BÉLA A banksűrűség mérésére Rondo Ε. Cameron és kollégái dolgoztak ki módszert.53 Cameronék mutatóikat az iparosodás megközelítően azonos szakaszában lévő országok bankrendszereinek összehasonlítására szánták. Az azonos szakaszok megállapítása nem könnyű feladat, de e szempontot figyelembe véve a következő arányszámok adódnak: az angliai banksűrűség 1800-ban 0,48, az 1830-as évek végén 0,77 volt; Skóciáé 1800-ban 0,58, 1845-ben már 1,4 (!) volt - s a 19. század végén 3,3-ra nőtt; Svédországé 1880-ban 0,45, 1890-ben 0,4,1900-ban 0,53, Poroszországé pedig 1849-ben 0,27, 1861-ben 0,34 volt.54 A francia példa ezen indexszámítás korlátaira mutat rá: Franciaország banksűrűsége 1840-ben is a cameroni „nagyon alacsony" kategóriába esett (0,1) és még 1870-ben is csak hajszálnyival haladta meg ezt (0,12),5 5 jóllehet a francia pénzügyi rendszer — mint azt más forrásokból tudjuk — korántsem mondható fejletlennek e korban.5 6 A 19. század végén a magyar hitelrendszer látványos fejlődésen ment keresztül, ami megnyilvánult a pénzintézetek számának gyors növekedésében is. így 1913-ban már közel kétezer részvénytársasági takarékpénztár, bank és földhitelintézet működött az országban. Ehhez társult a több mint háromezer hitelszövetkezet (1. táblázat). A banksűrűség nemzetközi összehasonlítását Magyarország esetében azonban nehezíti, hogy — mint láttuk — a takarékpénztárak itt speciális helyet foglaltak el, mivel jogilag-szervezetileg a részvénytársasági kereskedelmi bankokkal azonos, vagy azokhoz igen hasonló módon működtek. Ebből a szempontból a banksűrűségi számításokból való kirekesztésük indokolatlan. Ugyanakkor figyelembe vételük is problematikus, mivel részben betöltötték a más számításokban nem szereplő „igazi", filantropikus takarékpénztárak szerepét is. Tanácsosnak tűnik tehát mindkét módon — a takarékpénztárak beszámításával illetve kihagyásával — elvégezni a számítást.5 7 Amennyiben a bankokat, takarékpénztárakat, földhitelintézeteket egyaránt figyelembe vesszük („A" sűrűség), akkor a banksűrűség terén — a Rondo Ε. Cameron által is csak igen hozzávetőlegesnek tartott kategorizálást használva —, Magyarország az 1860-as években hagyta el a „nagyon alacsony" fokozatot, s az 1890-es évek közepén lépett át az „alacsony"-ból a „mérsékelt"-be, korszakunk végén, 1910-ben pedig 0,9-es arányával már megközelítette a „magas" (1,0 felett) sűrűséget. Csak a bankokkal számolva („B" sűrűség), ez a mutató azonban lényegesen kisebb: 1909-ben is csupán 0,36, vagyis „alacsony" (lásd: 3. táblázat). 53 Tízezer lakosra vetítve 0,1 alatt „nagyon alacsony", 0,1 felett 0,5-ig „alacsony", 0,5 felett 1,0-ig „mérsékelt", 1,0 felett „magas" a sűrűség Cameron osztályozása szerint. (Cameron: Conclusion. i. m. 297.) 54 Cameron: Conclusion, i. m. 297-298. 55 Cameron: Conclusion, i. m. 298. 56 Cameron: France, 1800-1870. i. m.; Cameron: France and the Economic Development i. m. 57 Meg kell jegyeznünk, hogy Cameron összehasonlításából ez esetben nem derül ki egyértelműen, hogy milyen hitelintézeti kategóriákat vett figyelembe e számításai során. Egy másik esetben Sandberg azonban arra utal, hogy egy „more inclusive counting of Swedish bank offices" esetén látványosabb eredményekre jutott volna. (Sandberg: Banking and Economic Growth in Sweden i. m. 671.)
