Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
664 ТОМКА BÉLA tossá váltak a pénzintézetek a beruházási üzleteket illetően. Különösen igaz volt ez a bank-ipar viszonyra, amit ezután jó ideig csupán a hagyományos hitelkapcsolatok jellemeztek, de még ezek sem nagy mértékben. Például a korszak két legnagyobb hazai bankjának egyike — a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank —1892 végén folyószámlahiteleinek 0,44%-át folyósította részvénytársasági iparvállalatoknak, ami csupán vagyonának 0,08%-át (!) tette ki.3 8 A bankok — főként a budapesti nagybankok — iparvállalat-alapítási tevékenységének növekedése az 1890-es évek közepétől figyelhető meg. Ennek alapját az ipari részvénytársaságok gyors fejlődése jelentette, melyek száma 1885 és 1913 között 131-ről közel ezerre nőtt, az alaptőkéjük növekedési üteme pedig ennél is nagyobb volt: 118,5 milUóról 1023,7 millió K-ra emelkedett.3 9 A nagybankok ipar felé fordulásában — miként Ausztriában — Magyarországon is szerepet játszott az a tény, hogy csökkent az állami pénzügyi műveletek gyakorisága és jövedelmezősége.4 0 Ε mellett a pénzintézetek versenye is egyre kiélezettebbé vált. Nem sikerült csökkenteniük a betéti kamatlábakat, így a marge szűkült a hagyományos letéti üzletágakban. Az iparvállalatokkal kialakított kapcsolatok látványos jelei voltak Magyarországon is a személyi összeköttetések.4 1 Ezek kiterjedtsége hasonló volt, mint az osztrák nagybankoknál. 1913-ban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági, felügyelőbizottsági tagjai, igazgatói, aligazgatói 74 hazai ipari részvénytársaságban 115 igazgatósági, felügyelőbizottsági hellyel bírtak. A legnagyobb osztrák bank, a Creditanstalt igazgatósági, felügyelőbizottsági tagjai 1917-ben 194 hellyel rendelkeztek különböző részvénytársaságoknál.4 2 A legnagyobb német bank, a Deutsche Bank 1913-ban 73 ipari cégnél 78 felügyelőbizottsági hellyel rendelkezett.4 3 A bankok kiterjedt jelenléte az ipari felügyelőbizottságokban és igazgatóságokban azonban önmagában nem jelenthetett bankdominanciát Magyarországon, elsősorban azért, mert ezeket — bármilyen meglepő — az esetek túlnyomó részében nem egészítette ki hitel, illetve tőkekapcsolat.4 4 Az iparvállalatok nagy része csupán alkalmi pénzügyi kapcsolatba került a bankokkal. A legnagyobb magyarországi iparvállalatok (Rimamurány-Salgótaijáni Vasmű, Weiss Manfréd Művek, Salgótarjáni Kőszénbánya stb.) korszakunkban pénzügyileg és üzletpolitikájukban összességében függetlenek voltak a bankoktól, azok szolgálatait csak alkalomszerűen vették igénybe.45 Nem kétséges persze, hogy voltak cégek, ahol a bankok a vállalat méreteihez képest jelentős tőkekihelyezést hajtottak végre. Ez 38 Tomka Béla: Bankuralom, bankérdekeltség, bankellenőrzés: A magyarországi pénzintézetek ipari kapcsolatai a századfordulón, 1895-1913. Történelmi Szemle, 1995. 2. szám. 171-207. 39 Katona Béla: Magyarország közgazdasága. 1913. Bp., 1914. 162-163.; Láng Lajos (Szerk.): Magyarország gazdasági statisztikája. И. k. Bp., 1887. 276. 40 März: Österreichische Industrie- und Bankpolitik i. m. 301. 41 Ezekre lásd: Compass Leonhardt, 1913-1914. Bd. I-II. Wien, 1915. 42 Jurij Krizek: Die wirtschaftlichen Grundzüge des österreichisch-ungarischen Imperialismus in der Vorkriegszeit (1900-1914). Praha, 1963. 101. 84.1j. 43 Born·. Geld und Beinken i. m. 325.; Caroline Fohlin: Universal Banking Networks in Pre-War Germany: New Evidence from Company Financial Data. Research in Economics, 51. 1997. 201-225. 44 Tomka Béla: Bankuralom, bankérdekeltség, bankellenőrzés i. m. 171-207.; A személyi öszszeköttetésekre: Tomka Béla·. Személyi összefonódás bankok és iparvállalatok között a századforduló Magyarországán. Replika, 25 (1997) 37^46. 45 Lásd pl.: OL Ζ 233. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Könyvelőség. 41. kötet.
