Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
A MAGYAR BANKRENDSZER FEJLŐDÉSE ... 1880-1931 661 Szintén az egyes hitelintézeti típusok közötti határ elmosódását fokozta, hogy a jelzáloghitel-banki üzletek is helyet kaptak számos magyarországi vegyes bank és takarékpénztár tevékenységei között. Míg a takarékpénztárak esetében ez Ausztriában és Németországban is megfigyelhető volt, addig a legnagyobb vegyes bankok ott nem művelték ezeket az üzleteket.2 5 A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank — a világháború előtt már a legnagyobb magyarországi bank — pl. külön jelzáloghitelosztályt működtetett, s jelzáloghitelei a mérlegfőösszeg 55,6%-át tették ki 1900-ban, s 48,3%-át 1913-ban.26 A vezető pénzintézetek közül ehhez hasonló aránnyal rendelkezett 1913-ban az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár, s szintén jelentős volt a jelzálogüzlet a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Banknál is. Sőt, 1856-tól a jegybank is rendelkezett jelzáloghitelosztállyal, ami az európai jegybankok körében egyedi jelenség volt.27 Magyarországon tehát az első világháborúig — más univerzális bankrendszerekkel összevetve is — intézményileg kevéssé differenciált pénzügyi rendszer működött, az egyes pénzintézeti típusok közötti munkamegosztás kisfokú volt. Ebben az értelemben a magyarországi bankrendszer a legteljesebb mértékben univerzálisnak tekinthető. Módosul azonban a kép, ha a pénzintézetek tényleges üzletpolitikáját illetve üzleti szerkezetét vizsgáljuk. Ezen belül is kiemelt figyelmet érdemel a letéti üzletekkel párosuló — főként ipari — beruházási banki tevékenységhiszen — mint láttuk — a kutatás mindenekelőtt ezeket tekinti az univerzális bankrendszer sajátosságának a 19. század utolsó harmadában. A beruházási üzletek aránya a magyar univerzális pénzintézetek esetében — minden jel szerint — lényegesen kisebb volt, mint a német és osztrák vegyes bankoknál. A nemzetközi irodalomban különböző üzleti mérlegtételek arányszámainak felhasználásával történtek ígéretes próbálkozások az üzletpolitikák összehasonlítására a 19. századi bankfejlődésben.2 8 Az egyik legújabb kísérletként, Daniel Verdier nem csupán az univerzális és specializált bankrendszereket különíti el egymástól, hanem az univerzalitás és a specializáció fokát is méri. Abból kiindulva, hogy a kockázatosabb beruházási üzletek nagyobb likviditást igényelnek, az univerzalitást ill. specializációt a likviditás funkciójának tekinti. A likviditás mérésére két arányszámot alkalmaz: a saját tőke (equity) és az összes teher (liabilities) arányát, valamint a saját tőke és a betétek (deposits) arányát (folyószámlabetétek kivételével).29 Számításai megerősítik eddigi ismereteinket, hiszen eredménye szerint az általa vizsgált bankrendszerek között két jól elkülöníthető csoport alakult ki: a specializált angolszász típus, ahol mindkét arányszám alacsony (Egyesült Királyság, Kanada, USA), és az univerzális típus, ahol ellenben mindkét mutató magas volt (pl. Németország, Olaszország, Ausztria) (2. táblázat). 25 Good: The Economic Rise i. m. 68.; Born: Geld und Banken i. m. 198. 26 Hegedűs: A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank keletkezésének és fennállásának története. Π. kötet. 1892-1917. Bp., 1917. 167-183. 27 Kövér György: Az Osztrák Nemzeti Bank működése és az Osztrák-Magyar Bank alapításának előzményei. In: Bácskai Tamás (Szerk.): A Magyar Nemzeti Bank története. I. kötet. Budapest, 1993. 192-194. 28 Hertner: Das Vorbild deutscher Universalbanken i. т.; Verdier: Gerschenkron on his Head i. m. 29 Verdier: Gerschenkron on his Head i. m. 6.
