Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
A MAGYAR BANKRENDSZER FEJLŐDÉSE ... 1880-1931 659 A vizsgált periódusban Magyarországon az univerzális bankrendszerek több jegye megfigyelhető. Mint alább részletesen is bemutatjuk, a hazai bankok — sőt, a takarékpénztárak — többsége előzetes mennyiségi, lokális, ágazati vagy ügyfélcsoportra vonatkozó illetve minőségi korlátozást nem vagy csupán kis mértékben érvényesített üzletpolitikájában. Jellemző példa az 1860-as években alakult Magyar Általános Hitelbank és Frankó-Magyar Bank alapszabálya. Ε bankoknak alakulásuk idején többek között a következő üzleti tevékenységekre volt jogosítványuk: ipari és kereskedelmi vállalatok alapítása, illetve közreműködés ezekben; támogatásuk minden formában, előleggel, kölcsönnel vagy másként; vasút- és víziút építés; előlegnyújtás mindenféle termékre és terményre; ingatlankereskedelem; leszámítolás; betétgyűjtés (folyószámla és pénztárjegy útján egyaránt); tőzsdei ügyletek minden válfaja.17 Ez a tág üzletkör nem jelentette azt, hogy ezeket az üzleteket e bankok ugyanazon időben, s főként nem azt, hogy egyenlő súllyal művelték. Jelzi azonban azt, hogy a bankok elvileg szinte bármiféle banküzletet folytathattak. Ha nem is volt minden pénzintézet alapszabálya ilyen ambiciózus, a legtöbb bank üzletszabályzatában az első világháború előtti évtizedekben a letéti üzletek, értékpapír-kereskedelem, sőt vállalatalapítások egyaránt szerepeltek mint lehetséges tevékenységi körök. A magyar univerzális bankrendszer sajátosságai. A bankok üzletpolitikája A magyar bankrendszer tehát különbözött a specializált bankrendszerektől, de nem elhanyagolható sajátosságokkal rendelkezett egyes vegyes bankrendszerekkel összehasonlítva is. Mindenekelőtt bizonyos szempontból — elsősorban a pénzintézetek közötti munkamegosztást illetve működésének jogi és szervezeti kereteit nézve — még a németnél és az osztráknál is „univerzálisabb" volt. Egyrészt utóbbi országokban a takarékpénztárak elkülönültek a vegyes bankoktól. A takarékpénztárak alakulásának ugyanis már a 18. századtól kezdve elsősorban karitatív/szociálpolitikai okai voltak, így a német és osztrák takarékpénztárak kommunális intézetek voltak, s főként a kevésbé módos rétegekkel álltak kapcsolatban. Ez magyarázza azt is, hogy a takarékpénztárak közbankokként adózási előnyöket élveztek. Ezenkívül nem részvénytársasági formában működtek, s nem a tőkéjükkel, hanem a mögöttük álló közösséggel (város vagy járás) feleltek a kötelezettségeikért.18 Mindazonáltal a takarékpénztárak és a nagy részvénytársasági bankok közötti különbség a 19. század végétől ezekben az országokban is mérséklődött. Ekkor ugyanis — például az állami szociálpolitika megjelenése miatt — a takarékpénztárak kezdték elveszíteni korábbi jóléti funkcióikat, s kezdtek a középrétegek bankjaivá válni, vagyis az ügyfélkört illetően is halványult a határvonal közöttük és a nagy vegyes bankok között. Németországban a közeledést mutatta, hogy a takarékpénztárak 1908-ban megkapták a passzív csekk-képességet, a zsíró- és folyószámla-vezetés jogát. 1 9 Az elkülönülés azonban jogi tekintet-In: Cameron (Ed.): Banking in the Early Stages i. m. 100-128.; Kindleberger·. A Financial History of Western Europe, i. m. 95-116. 17 Jirkousky Sándor: Az 1873-i válság hatása a magyar hiteléletre. Magyar Takarékpénztárak és Bankok Évkönyve, 1940. 174 18 März-Socher: Währung und Banken in Cisleithanien i. m. 335-336. 19 Born: Geld und Banken i. m. 208.