Századok – 1999
Történeti irodalom - Wilder Dénes: A történelmi Magyarország egykori területeinek helynévtára I–II. (Ism.: Püski Levente) III/639
639 TÖRTÉNETI IRODALOM megjelent ötödik közleményében. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ilyen feladatvállalásokkal az évkönyvsorozat jelentős missziót teljesít. A kötet élére ezúttal két olyan tanulmány került, amelyek — bizonyára a honfoglalás évfordulójától is ihletve — azzal a kérdéssel foglalkoznak, milyen is volt — eredetére, illetve technika-i fejlettségére nézve — a honfoglaló magyar nép. Bakos Péter anélkül, hogy megkérdőjelezné a finnugor nyelvrokonságot, hangsúlyozza, hogy az nem jelent genetikai rokonságot. Stammler Imre igen jelentős vastermelést tételez fel a honfoglalásra készülő magyaroknál, a szekérkerekek vasalása, a lovak patkolása, a nyílhegyek, a szablyák vasa stb. tömegszükségleteire gondolva. Ugyancsak évfordulói ihletésű Bősze Sándor tanulmánya arról, hogyan kapcsolódott be Somogy megye az 1896-os ezredévi ünnepségek rendezvényeibe, a millenniumi országos kiállításba. A megye történetéből több más értékes tanulmány is meríti a tárgyát. Tímár Péter a Győr nemzetségbeli Szerdahelyi család névadó birtokközpontjának történetét és helyrajzát foglalja össze. Bodosi Mihály tanulmánya a 19. századi Somogy megyei kolerajárványok történetét dolgozza fel. Paál László a megye sajtótörténetével foglalkozik az 1891-1918 közti időszakban. Erős megyei vonatkozásai vannak Orbán Sándor tanulmányának: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után? A kötetben foglal helyet végül Tilkovszky Lóránt dokumentumközlése Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 110. évfordulója alkalmából: 1942. évi — eddig publikálatlan — memoranduma Horthy Miklós kormányzóhoz, az újvidéki véres események ügyében. Összbenyomásunk szerint ez a kötet is méltó a kiadványsorozat tiszteletreméltó múltjához, és biztatást jelent további eredményessége tekintetében. Kratky Tamás Wildner Dénes A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG EGYKORI TERÜLETEINEK HELYNÉVTÁRA I-II. Ungarisches Institut, München, 1996. 648 és 542 o. Az évezred vége felé közeledve talán szabad kijelenteni, hogy a 20. század Közép-Kelet Európában a nemzetállami átalakulás jegyében zajlott le. Az első világháború győztes nagyhatalmai abban bíztak, hogy az új, általuk kialakított és nemzetállaminak tartott rend legalább olyan tartós és hosszú életű lesz, mint a megszüntetett Habsburg Monarchia. A remények azonban — különböző okok miatt — nem váltak valóra és térségünkben még három ízben került sor olyan változtatásokra, melyek alapvetően átformálták a régió államainak, ill. népeinek helyzetét: először a második világháború előestéjén, ill. a háború alatt, majd azt követően egy újabb nagyszabású békerendszer keretében, végül sorrendben a harmadik éppen napjainkban zajlik, amely azonban — Koszovóra gondolva — még nem fejeződött be. A fordulatokat minden esetben a határok megváltozása kísérte. Egyes területek a helyi igényektől valamint a nagyhatalmi szándékoktól függően cseréltek gazdát, esetenként űj államok is létrejöttek. Hazánk közvetlen érintettségét ezekben az eseményekben aligha kell részletesen bizonygatni. A trianoni békével az ország területe — Horvátországgal együtt — 325,4 ezer km2 -ről 92,9 ezer km2 -re csökkent, s az elveszített részeken /232,5 ezer km2/ négy szomszédos állam osztozott. 1938 és 1941 között 78,6 ezer km2 ideiglenesen visszakerült hazánkhoz, amelyet a második világháború után Magyarország ismét elveszített. A nagyobb városok esetében viszonylag könnyű nyomon követni az uralomváltásokat, ugyanez viszont nem mondható el a többi, főleg a határ mentén elhelyezkedő településekről, kicsiny falvakról. Az uralomváltások ugyanis többnyire névváltoztatásokkal jártak, alaposan megnehezítve az egyes települések történetét kutató, vagy éppen érdeklődő olvasó dolgát. Egyebek mellett valószínűleg ilyen mozgatórugók indították Wildner Dénest akkor, amikor fáradságos munkával elkészítette "a történelmi Magyarország egykori területeinek hely névtárát." Pontosabban csak olyan települések találhatók meg az adattárban, melyek eredetileg Magyarországhoz tartoztak, de a későbbiekben valamely más államhoz kerültek. A hatalmas munka — méreteit jelzi, hogy összesen 9056 helység szerepel benne — két kötetben jelent meg a müncheni Ungarisches Institut gondozásában. Az első kötet vármegyénkénti felosztásban sorolja fel a településeket. Első helyre mindig az adott helység 1918 október végén érvényes hivatalos elnevezése
