Századok – 1999

Történeti irodalom - Croisades ete pélerinages. Récits; choroniques et voyages en Terre Sainte. XII-XVI. siécle (Ism.: Csukovits Enikő) III/633

634 TÖRTÉNETI IRODALOM földrajzi súlyán, de ez a jelentőség talán a középkorban volt a legnagyobb. A földi Jeruzsálem a keresztény hívek számára az égi Jeruzsálem képmása, Krisztus második eljövetelének leendő színhelye volt. Nem véletlen, hogy a középkori Európában a várost a világ közepének tekintették, s így került az ekkor készült térképekre is. Az első keresztény zarándokok közvetlenül Krisztus halála után érkeztek a városba, a zarándoklatok fellendülése azonban csak a 4. században vette kezdetét. A szentföldi peregrinációk akkor sem értek véget, amikor a muszlim kézre került város tulajdonképpen kívül rekedt a keresztény világ határain. II.Orbán pápa 1095-ös clermont-i felhívása után azonban megjelent a zarándoklat új, sajátos formája: fegyveres zarándoklat, azaz keresztes háború a Szentföld felszabadításáért. Az első keresztes hadjárat eredményeként négy szentföldi keresztes állam jött létre, Krisztus életének helyszínei mégsem kerültek tartós keresztény uralom alá. A minden utánpótlástól sok száz kilométerre fekvő latin királyságok — az egymást követő újabb hadjáratok ellenére — sorra estek çl, a jeruzsálemi királyság egy évszázadig sem állt fenn. 1187-es bukása azonban nem jelentette a szentföldi zarándoklatok végét. A város új uraival kötött szerződések továbbra is biztosították a keresztények számára a szent helyek látogatását - igaz, a zarándokok zaklatása hovatovább a zarándoklat elengedhetetlen tartozékává vált. Nyugat-Európában roppant népszerű mind a keresztes hadjáratok, mind a zarándoklatok kérdéskörének kutatása, e témákban szinte minden évben jelenik meg egy-egy könyv. Ezúttal azonban nem egy újabb összefoglaló munkát vehetünk kézbe. Ez a közel 1500 oldalas kötet több, mint két tucat jelentős középkori forrást tartalmaz, egységesen francia fordításban. A könyv alcíme szerint a 12-16. századokból tesz közzé szövegeket, az alcím azonban nem egészen pontos. Két korábbi forrást is olvashatunk itt: a Szent Willibald 8. századi zarándoklatáról készült úti-beszámolót, valamint egy 9. századi itineráriumot három szerzetes, Bernát és társai útjáról. A másfélezer oldalon tehát nyolc évszázad fegyveres vagy fegyvertelen peregrinusainak útját követhetjük végig Nyugat-Európából a Szentföldre. A forrásokat 4 nagy fejezetcím alatt találhatjuk meg: az első két fejezet a keresztes hadjáratok forrásait tartalmazza — külön a históriás énekeket és külön a krónikákat — a harmadik fejezet a zarándokirodalmat, a negyedik a középkori héber utazók elbeszéléseit adja közre. A négy fejezet után — mintegy ötödikként, címe szerint függelékként — egy képzeletbeli, de sokáig valóságosnak hitt utazás, Jean de Mandeville leírása zárja a sort. A könyv szerkezete világos, könnyen áttekinthető, a szerkesztés kifejezetten olvasóbarát. A szövegek megértéséhez szükséges alapvető információkat az előszó és Danielle Régnier-Bohler részletesebb általános bevezetője nyújtja, a történelmi események, majd az egyes irodalmi műfajok és a legfontosabb művek áttekintésével. A bevezetőt két rövid kronológiai áttekintés — egy eseménytörténeti és egy irodalomtörténeti —, hét jól használható térkép valamint négy genealógiai tábla követi. Külön bevezető került a harmadik és a negyedik fejezet élére, a zarándokirodalom és a héber útleírások áttekintésére. A kötet végén találhatjuk a személy- és helynevek indexét, egy biztos kézzel összeválogatott általános bibliográfiát, valamint egy néhány oldalas glosszáriumot elsősorban azoknak a szavaknak a rövid magyarázatával, amelyeknek a mai nyelvben nem létezik pontos megfelelője. Kritika csupán az indexet illetheti. A névmutató nem oldalszámokra utal, hanem az egyes forrásszövegekre, amelyeket rövidítve tüntet fel — pl. VH=Voyages hébraïques — ily módon a hosszabb szövegekben meglehetősen időigényes egy-egy személy vagy város megkeresése. A források egy-egy fejezeten belül időrendben követik egymást. Feldolgozásuk, kiadásuk módja egységes: minden forrásszöveg előtt rövid, egy-két oldalas bevezető található, amelynek szerzője azonos a szöveg fordítójával-kiadójával. Ε bevezetők ismertetik a kiválasztott középkori szöveg szerzőjét, életútját, szentföldi utazásának időpontját, okát, majd röviden magát a forrást: műfaját jelentőségét, keletkezésének, esetleges megjelenésének körülményeit, s minden esetben találhatunk értékelést is. A bevezetőket minden esetben bibliográfia zárja, a forrás legfontosabb korábbi kiadásainak, valamint a forrásról és szerzőjéről írt munkáknak a felsorolásával - ezek a bibliográfiák nélkülözhetetlen segítséget nyújthatnak az elmúlt évtizedek külföldi forráskiadásait alig ismerő magyar kutatók számára. A szövegeket részben latinról, részben ófranciáról illetve középfranciáról fordították. A hoszszabb források általában nem teljes szöveggel kerültek a kötetbe, a kihagyott részeket azonban természetesen mindig jelzik, s a szöveg maradéktalan megértése érdekében a kimaradt részek, fejezetek rövid tartalmát kurzívval szedve a megfelelő helyen közlik. A magyar történészek által is jól ismert Guillaume de Tyr (Tyrusi Vilmos) 12. század végén írt krónikájának kiadása például a 9. könyvvel kezdődik, így a keresztes seregek magyarországi átvonulásáról írott részeket — amelyeket általában Gombos Albin kiadásában ismerünk — a kötetben nem olvashatjuk.