Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
60 KRISTÓ GYULA talán nem is szerepel e magas méltósága elnyerését megelőzően az Anjou-kori okleveles anyagban), nincs a tisztségben őt váltó (1324H328) Köcski Sándor (aki 1309-ben vasi birtokosként még éppen csak elkezdte birtokai gyarapítását14 3 ), nincs a 21 éven át erdélyi vajda Szécsényi Tamás (akiről pedig 1313-ban azt olvashatjuk, hogy Károly Magyarországra jövetelekor hamarosan hozzá csatlakozott, emiatt sok kárt szenvedett el14 4 ), nincs a három éven át (1322-1325) szlavón bán Felsőlendvai Miklós (aki 1307-ben még „közönséges" zalai birtokos, 1308-ban apja oldalán nagy értékű vasi birtokot vásárolt meg, 1310-ben pedig egyenesen Héder [Kőszegi] Henrik fiai képviseletében jelent meg a somogyvári konvent előtt14 5 ), nincs az őt e tisztségben felváltó és azt 18 éven át (1325-1343) betöltő Ákos Mikes (aki 1312 előtt, amikor testvérei társaságában birtokot vett,14 6 elő sem fordul az oklevelekben), nincs az 1320-1328 között a macsói bánságot irányító Garai Pál (aki pedig 1310. évi oklevél szerint nagy szolgálatot tett 1301 óta Károly királynak: rögvest elismerte uralkodójának, mint várnagy Pozsegavárat átadta neki, legyőzte Pozsegai Bágyon fiait — akik közül viszont István 1309-ben ott szerepelt Károly hatalmi elitjében — és Héder Henriket — aki 1308-ban Károly aulájában az 1. helyen állt —, részt vett 1304-ben Károly király csehországi hadjáratában, harcolt István szerb király szövetségesével)147 stb. A történész jószerével csak arra vállalkozhat, hogy azt felderítse: mi történt és miért történt. Messze meghaladná illetékességét, ha rendre arra próbálna választ adni: a bekövetkezhető lehetőségek (vagy lehetetlenségek) közül melyik miért nem realizálódott. Kivált nehéz ezt olyankor vállalni, amikor tudván tudott: a fejlemények mögött nem ismert (és nyilván soha meg nem ismerhető) apróbb-nagyobb objektív események sora áll, amelyeket szubjektív állásfoglalások tömege erősít fel vagy tompít le. A karrierépítés általános szabályai a középkorban is hatottak. Egy-egy személy bejutását a királyi elitbe vagy kikerülését onnan az oklevelekben — bizony eléggé gyéren — feltűnő tények, tettek mellett (amelyek híre, súlya a királyhoz több, azt különbözőképpen áteresztő, megszűrő vagy elzáró prizmán át jutott el) a személyes viselkedés, az emberi habitus, a rejtett vagy felszínre törő tulajdonságok, indulatok kusza szövevénye együttesen határozta meg. Nyilván érdekszövetségek működtek, és ellenérdekek hatottak. A királyi kegyen túlmenően, amely önmagában sem volt feltétlenül pontosan kiszámítható, az elvtelen törtetés és a másokat tönkretevő intrika erősen szerepet játszott a király hatalmi elitjének összetételében. Bár az alábbi sorok IV. Lászlótól származnak, de nyilván maradéktalanul érvényesek Károly országlása első szakaszára is, legfeljebb Péter mester nevét kell(ene) más nevekkel helyettesítenünk: a koronázás után „tiszteletének és hűségének megjutalmazásától — amelyek miatt e Péter mestert oly sok érdemének előjoga alapján pártfogolnunk kellett volna — elvonták figyelmünket egyes ellenfelei, hamis vádakat koholván, ártalmas szövetkezéssel és haraggal teli bujtogatásukkal, és arra törekedtek, hogy — megfosztván tisztségeitől..., amely méltóságokra őt szintén apánk emelte méltán — alkalmasint híveink köréből és udvarunkból ok nélkül eltávolíttassék. Ο ilyen kedvezőtlen körülmények között is hűségének érdemét és szolgálatának jutalmát, valamint vérének 143 Uo. II. 810. szám. 144 Uo. III. 486., 487. szám. 145 Uo. II. 290., 521., 881. szám. 146 Uo. III. 344. szám. 147 Uo. II. 855. szám.
