Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTÉS A DUALIZMUSKORI MAGYARORSZÁGON 589 vényjavaslatot a szakbizottsági előadó (Baross Gábor) — a már ekkorra meghonosodott szokásoknak megfelelően — kérte az osztályok mellőzésével egyből a plénumon tárgyaltatni. Paczolay János, a mérsékelt ellenzék tagja azonban ezt nem javasolta, és kijelentette: „Én t. képviselőház a törvényhozás aberratiójának tekinteném, ha ezen nagyfontosságú törvényjavaslat elvonatnék az inkább barátságos és bizalmas körben leendő megvitatástól és azt egyenesen a t. képviselőház elé méltóztatnának vezetni."4 7 Erre reflektálva Perczel Béla igazságügyminiszter a lényegre mutatott rá, amikor kiemelte az osztályrendszer (a szakértelem hiánya mellett) legnagyobb hibáját, ti. hogy a parlamenti működés hatékonyságát akadályozza, nagyon lelassítja a törvényalkotási folyamatot, ami az egyre átfogóbb feladatköröket ellátó, modernizálódó magyar parlamentben lehetetlenné teszi a helyzetét: „... ha a t. ház ezeket (ti. a törvényjavaslatokat - PS.) az osztályokhoz utasítja, minden osztály megkívánhatja azt, hogy a kormány külön-külön megadja azon felvilágosításokat, melyeket szükségesnek tartanak; már pedig méltóztassanak megengedni, miután a kormány magát mind a kilencz osztályban egy időben nem representálhatja, egymás után kellene az osztályok tárgyalásait megtartani, ami hónapokat és hónapokat venne igénybe."48 Ezen érvek dacára, a ház csak kis különbséggel (89-69) szavazott az osztályülési tárgyalás mellőzésére. Az ellenző hangok fokozatosan elcsendesedtek és Baross Gábor 1882-ben már megállapíthatta: „Fölösleges mondanom, hogy az osztályrendszer ma alig méltatik."4 9 Az 1887-es házszabályvita során pedig elhangzott: „A ház minden tagja tudja, hogy ez az intézkedés papíron megvan ugyan, de gyakorlatban soha foganatba nem vétetett, 6 éven át az osztályok soha össze nem gyűltek..." Ezért Hoitsy Pál (Függetlenségi Párt) megpróbált tiszta vizet önteni a pohárba: „Kérem a házat vagy méltóztassék úgy határozni, hogy ezután a házszabályoknak megfelelőleg az osztályokban tárgyaltassanak a törvényjavaslatok, vagy méltóztassanak ezen intézkedést teljesen kihagyni... Ne tegyék nevetségessé a házszabályokat!"5 0 Mint láttuk azonban, a többség nem látta értelmét a változtatásnak, minden maradt a régiben. Utoljára 1904-ben Eötvös Károly felszólalásában találtuk nyomát az osztályülési tárgyalások szorgalmazásának. Eötvös fájdalmasan állapította meg, hogy „a bizottságok elé odamennek a miniszterek, de a parlamentnek és a parlament minden egyes tagjának az a joga, amely 30-35 esztendővel ezelőtt fennállott, hogy ti. minden fontos kérdés az osztályokban tárgyaltassék, és minden osztály minden tagjának jogában álljon a minisztert odaidézni, hogy őt felelősségre vonja és aggodalmának eloszlatására felhívja; ez már régen, boldogult Tisza Kálmán kormányzata óta nincsen, nem létezik, és nem tudom, nem hiszem, hogy gr. Tisza István kormánya ezt vissza akarja állítani."5 1 Természetesen eszébe sem jutott megtenni. Igen nagyhatású beszédet mondott a törvényelőkészítés magyarországi rendszerével szemben Beöthy Ákos, a mérsékelt ellenzékhez tartozó képviselő az 1875-47 Képviselőházi Napló 1875-78. XIV k. 215. 48 Uo. 216. 49 Képviselőházi Napló 1881-84. VIII. k. 103. 50 Képviselőházi Napló 1884-87. XVI. k. 465. 51 Képviselőházi Napló 1901-06. XXX. k. 182.
