Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
582 PESTI SÁNDOR azt formulázni, egyöntetűvé tenni, a tisztelt házhoz jelentést tenni: tárgyalási alapot nem fog előterjeszthetni."1 0 Deák Ferenc tekintélyével az eredeti javaslat mellett állt ki, és a gyakorlati tapasztalat érveivel is szolgált: „Ha visszatekintünk, hogy gyakorlatilag hogyan tartattak az osztályok tárgyalásai tudjuk, hogy az osztályoknak ritkán volt fele a tanácskozásokban jelen, hogy sokszor az osztály 5, 6 tagból állott... tudom, hogy az osztályok bizony akkor is (ti. 1848-ban - PS.) per Actionem tárgyaltak, a központi bizottság összejött és az állította úgy össze, a hogy közmegelégedésünkre volt."11 A vita mögött tulajdonképpen két — máig létező — megközelítési mód húzódik meg. Az egyik álláspont — értelemszerűen elsősorban a kevésbé ismert, főszerepet ritkán játszó képviselők vallják — azt tartja a legfontosabbnak, hogy minden képviselő számára azonos jogok és feltételek legyenek a parlamenti munka során, a honatyák egyenlőségének demokratikus elvét hangoztatja. Mások ellenben — nem véletlenül főleg a vezető szerepet betöltő, legfelkészültebb és legtöbbet szereplő politikusok — már igen korán felismerték a törvényelőkészítés legfontosabb célját (vagy legalábbis ösztönösen ráéreztek arra): egy szűkebb, lehetőleg minél képzettebb emberekből álló (részben legalábbis) szakmai grémium, kihasználva a viszonylag kötetlenebb, elmélyült vitákra alkalmat adó formát, segítse elő a javaslatok tárgyalásának hatékonyabbá, gyorsabbá válását, és alapozza meg a szakmai szempontból magas színvonalú törvényalkotást. Az idézetekből nyilvánvaló, hogy akarva-akaratlanul a gyakorlat is ebbe az irányba haladt. A központi bizottság szerepének megnövekedése tkp. szintén a szakbizottsági rendszer meghonosodása felé mutat, hiszen a központi bizottságok nyilván az osztályok legfelkészültebb, legnagyobb tekintélyű tagjaiból rekrutálódtak, azaz kvázi szakbizottságokként működtek. Maga Halász Boldizsár vázolja fel keserűen a jövő útját: „Ha nem érzik magukat (mármint a központi bizottság tagjai - PS.) kötelezetteknek az osztály véleményéhez ragaszkodni, akkor mire valók az osztályok? Ha ezen szakasz marad, meglehet, idővel az osztályülések meg fognak szűnni, és egyenesen a központra bízatik az, a mi eddig az osztályok véleményét volna képviselendő."12 Négy évvel később egy soproni képviselő (Török Sándor) terjesztett elő indítványt a házszabály átfogó revízióját elvégző bizottság kiküldése tárgyában. Ebben külön kiemelte „azon berendezést, mely az osztályok tanácskozásainak netáni czélszerűsége iránt már több oldalról, talán nem éppen alaptalan aggodalmakat keltett". Az indítványt azonban a ház (64-63-as szavazati aránnyal!) elvetette.1 3 III. Áttörést jelentett az állandó szakbizottsági rendszer megteremtése irányába az 1874-es házszabálymódosítás. Az új szabályozás taxatíve kimondja, hogy „a tanácskozás előkészítése osztályokban vagy külön bizottságokban történik".1 4 A 10 Uo. 442. 11 Uo. 442^43. 12 Uo. 443. 13 Képviselőházi Napló 1869-72. XX. k. 193-194. 14 Képviselőházi Napló 1872-75. XIII. k. 104.
