Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
Pesti Sándor A TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTÉS FOLYAMATÁNAK FEJLŐDÉSE A DUALIZMUSKORI MAGYARORSZÁGON Már az újkori magyar parlamentarizmus korai időszakában sokan felismerték a törvényelőkészítés fontosságát, és az egész korszakot végigkísérték a viták az előkészítés szerepéről, a bizottság-plénum viszonyról, ill. magának az előkészítő szervnek a mibenlétéről. Az idők során a kérdés jelentősége egyre nőtt, ugyanis a modernizálódó állami élet szakszerűbbé, komplexebbé válása, a törvényhozási tárgykörök gyors szaporodása, valamint a parlament politikai vita funkciójának mind markánsabb kibontakozása, végül a század végén elharapódzó obstrukció parancsoló szükségszerűséggé tette a parlamenti működés hatékonyabbá tételét, az eljárás meggyorsítását, a plénum vállára nehezedő terhek csökkentését. Az előkészítő szervek szerepének növelése azonban komoly ellenállásba ütközött, az ellenzők számos ellenérvet sorakoztattak fel. így felmerült a törvényhozás atomizálódása, a képviselői egyenlőség elvének sérülése, valamint a felelősség kérdése. További elvi vitákat indukált, hogy amennyiben elismerik az önálló törvényelőkészítő szervek létjogosultságát, azok jellege milyen legyen. A legfontosabb dilemma, amely végigkísérte a korszakot, hogy az összes képviselőt magába foglaló, véletlenszerűen kialakított osztályok, vagy a szakszerűséget előtérbe helyező, bizonyos részterületekre, feladatkörökre koncentráló szakbizottságok végezzék a törvényelőkészítés munkáját. A század végére ez a vita egyértelműen eldőlt, a hagyományos osztályokat fokozatosan felváltották a modernkori parlamenti élethez jobban illő állandó szakbizottságok, mégha az osztályrendszer véglegesen csak 1928-ban került is ki a házszabályokból. A másik vitatott kérdés az volt, hogy a bizottságok elsősorban szakmai, vagy politikai testületek legyenek, ill. milyen arányban keveredjék a két elem. Az ellenzék bizottságokkal szembeni averzióját elsősorban az magyarázta, hogy a bizottságok összetételébe kevés beleszólása volt, annak meghatározása a többség privilégiuma volt, így a kisebbség még számarányának megfelelő képviselethez sem jutott. Ezek után tekintsük át részletesen, hogyan alakult a törvényelőkészítés szabályozása, és a bizottság-plénum viszony a tárgyalt korszakban Magyarországon. I. Már az első írott magyar házszabály meglehetős részletességgel szabályozta a plenáris tanácskozás előkészítését. Az ügyrendben kimondták, hogy a tanácskozás előkészítése céljából minden ülésszak elején az összes parlamenti képviselőt