Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
574 LUKÁCS LAJOS vetést, kitört a vihar: ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt felsorakoztak bíráló észrevételeikkel. " A tárgyalás során a baloldal tagjai nagyon heves támadást intéztek a kormány ellen és Tisza Kálmán, aki jelentős szónok és befolyásos személy, az ő erőteljes és heves modorában intézett támadást Lónyay gróf és kabinetje ellen. Az ellenzék ugyan nem egységes, frakciós viszálykodásokkal terhelt, de forrongó, elkeseredett támadásaikban közösen léptek fel a minisztériummal szemben." - közölte Monson 1872. október 8-i jelentésében. Majd a kormányfő kétes pénzügyleteiben érdekelt Lévai bankár szerepére utalva egyidejűleg foglalkozott Lónyaynak az alsóházban elhangzott beszédével, melyben védelmébe vette bizalmasát és visszautasította a vádakat. Az események tanúsága szerint sikertelenül és október végén a kormány válsága tartóssá válik.4 9 A már feltartóztathatatlan botrány-sorozat várható következményeit az uralkodó gyakori pesti látogatásai sem tudták elhárítani. Sőt az egyik protokolláris katonai szemlét követően elhangzott uralkodói bírálat a honvéd-zászlóaljak szakszerűtlenségéről a kedélyeket tovább borzolták. 1872 őszén a budai királyi palota gyakran fogadott fejedelmi vendégeket, október 18-án Erzsébet királyné is ide érkezett. Az uralkodói pár visszautazására csak november elején került sor, minek utána szorgalmasan látogatták a főváros egyes kerületeit, de végül is a fellobbanó kolerajárvány az udvart távozásra késztette.5 0 Mindezekkel az eseményekkel párhuzamosan — szeptember 16-tól — Pesten tárgyalnak az osztrák-magyar delegációk, melynek ülései felettébb felkeltették az angol főkonzul figyelmét. Különösen a közös ügyek kezelésének problémáiról, az államadóssági terhek arányos elosztásának nehézségeiről, valamint a katonai költségvetésről esett szó. A delegációkban lezajlott viták csak tovább fokozták a magyar politikai élet hullámzásait.5 1 1872 október végén a delegációkban kemény vitákra került még sor a hároméves katonai szolgálatról - majd az őszi delegációs ülésszak bezárult. Monson megítélése szerint a létrejövő kompromisszumok ellenére, a feszültségek nem oldódtak, a delegációk intézményének népszerűtlensége csak fokozódott.52 A parlamenti ellenzéki padsorokból éles támadások zúdultak Ausztria ellen, hogy pénzügyi manővereivel sújtja Magyarországot és helyzetét még inkább nehezíti. Gróf Andrássy Gyula — aki hamarosan visszatért Berlinből Pestre — azon volt, hogy a delegációs tárgyalásokat nyugodtabb mederbe terelje és ha lehet Lónyay helyzetén is könnyítsen. Az utóbbi tekintetében már nem sokat tehetett -a kormány stabilitása végképp megingott. A parlament és a sajtó egyre hangosabb lett az önálló magyar pénzügy követelésétől, attól az igénytől, hogy hozzák létre az Ausztriától független magyar nemzeti bankot.5 3 49 Monson Granvillenek, Pest, 1872. okt. 8. (Uo. 802-584/49); okt. 23. (Uo. 802-629/55). 50 Monson Granvillenek, Pest, 1872. szept. 8. (Uo. 802-529/34); okt. 8. (Uo. 802-580/45); okt. 18. (Uo. 802-625/51); nov. 6. (Uo. 802-641/59). 51 Monson Granvillenek, Pest, 1872. szept. 5. (Uo. 802-528/33); szept. 18. (Uo. 802-539/36); szept. 24. (Uo. 802-562/42); okt. 8. (Uo. 802-583/48); Buchanan Granvillenek, Vienna, 1872. okt. 9. (Uo. 799/268). 52 Monson Granvillenek, Pest, 1872. okt. 23. (Uo. 802-627/53); okt. 27. (Uo. 802-640/58). 53 Monson Granvillenek, Pest, 1872. okt. 8. (Uo. 802-582/47); okt. 23. (Uo. 802-626/52); Vó. Wertheimer·. Andrássy. I. m. II. 190. és köv.
