Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
570 LUKÁCS LAJOS arra kérte Monsont, hogy távolléte alatt is nyugodtan lássa el feladatát. A Pestről származó információk alapján London megnyugtatónak ítélhette az angol-magyar kapcsolatok alakulását.2 8 Annak ellenére, hogy a Gladston-kabinet igényt tartott részletekbe menőkig a magyarországi események ismeretére, a Monarchia bonyolult belső helyzetének megértésére, Anglia nemzetközi figyelmét természetesen a nagyobb léptékű és birodalmi politikáját közvetlenebbül érintő kérdések kötötték le fokozottabban. A porosz-francia háborút követő európai erőviszonyok alakulása, az egyesített Németország megjelenése, a balkáni helyzet, a gyengülő török birodalom permanens válságának széleskörű következményei.2 9 Továbbá különös fontosságot tulajdonítottak mindazon értesüléseknek, melyek Oroszország délkelet-európai, balkáni törekvéseit érintették - joggal feltételezve, hogy a Monarchia illetékes köreiből származó információk megfontolást érdemelnek. Éppen ezért figyeltek fel Monson azon jelentésére, melyben orosz ügynökök magyarországi feltűnéséről szóltak és azon igyekezetükről, hogy növeljék befolyásukat a szláv nemzetiségek körében, élesszék a délszláv területeken a pánszláv propagandát. Még inkább növelte London érdeklődését, amikor arról érkezett hír 1872 július elején, hogy Gorcsakov orosz külügyminiszter Pesten orosz konzulátus felállítását tervezi.30 Alig tíz nappal később a szándékból már konkrét valóság lett, miután De Blumer Oroszország pesti főkonzuli kinevezése megtörtént.31 A gyakorlati végrehajtás azonban kissé elhúzódott, ugyanis szeptember vége lett, mire az orosz főkonzul megérkezett a magyar fővárosba, ahol Lónyay miniszterelnök fogadta. Ezek után az angol külügyi hivatalban semmi kétséget sem hagytak az iránt, hogy az orosz külpolitika további erőfeszítéseket fog tenni befolyásának szélesítésére és a pesti orosz főkonzulátus nemcsak a Monarchia népessége felé, de Szerbia irányában is ugródeszkául szolgálhat.3 2 A cári külpolitika Szerbia irányába mutató tervei koránt sem akadályoktól mentesen érvényesülhettek, és függvényét képezték a szerbiai politikai csoportok hatalmi viaskodásainak. Monson elsősorban annak a változó helyzetnek tükrében mérlegeli a szerbiai problémákat, ami Obrenovics Milán herceg állásának fokozatos megerősödése nyomán alakulhatott ld. Miután a szerb herceg 1872. augusztus 22-én elnyerte nagykorúságát, hatalmi pozíciója megszilárdult. Ennek következményei a Monarchia és Szerbia viszonyára jórészben attól függött, hogy a nagyszerb politika milyen mértékben kerekedik felül és török-ellenessége párosul-e Ausztria-Magyarország iránti hasonló szándékokkal.3 3 Ezzel a bonyolult helyzet-28 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 21. (Uo. 802-403/18). 29 Vö. A.W. Ward - G.P Gooch: The Cambridge History of British Foreign Policy 1783-1919. I—III. Cambridge, 1922-23. II. 20. és köv.; H. Temperley - L.M. Penson: Foundation of British Foreign Policy, from Pitt-1792 to Salisbury-1902. Cambridge, 1938.; Britain and Europa. Pitt to Churchill, 1793-1940. London, 1950. 30 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. COÏT. E0.7. 802-364/3). 31 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 15.(Uo. 802-398/16.) 32 Monson Granvillenek, Pest, 1872. szept. 24.(Uo. 802-559/39); Vö. Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I—III. Budapest, 1910-1913. II. 33. és köv.; Paul Knaplund: Gladstone's foreign policy. London, 1935. 57. és köv.; Robert W. Seton Watson: Britain in Europe, 1789-1914. Cambridge, 1955. 33 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 31. PRO. Foreign Office. Gen. Corr. E0.7. 802-425/20).
