Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
A PESTI ANGOL KONZULÁTUS MEGALAKULÁSA 1872-BEN 563 mélyében Anglia újabb különmegbízottat küldött Magyarországra. Feltételezhetnénk, hogy a következetesen konzervatív Morier irányában Bécs elnézőbben viselkedett - ami azonban tévedés. A Belcredi-kormány Magyarország önállósodási törekvéseinek támogatását vélte az angol megbízott működésében, aki pedig az angol-osztrák kereskedelmi szerződés létrejöttében tevékeny szerepet játszott és távol állt tőle, hogy a partikuláris magyar törekvéseket támogassa. Bécs óvatossága, ösztönös félelme bármilyen angol személy magyarországi működésétől, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Morier 1866 tavaszán tartósan német földre távozott.5 Új helyzetet az 1866-os porosz-osztrák háború, a königgrátzi vereség, az 1867-es kiegyezés létrejötte hozott, - ámbár koránt sem automatikusan megteremtve a kedvező feltételeket az angol-magyar kereskedelmi forgalom útjába és különösen nem a pesti angol konzulátus létrejöttéhez. A történeti irodalomban felbukkanó feltételezés, hogy röviddel a kiegyezés után, már 1868-ban megszületett a pesti angol konzulátus, nem látszik bizonyítottnak. A gondolat, a terv, az igény kétségtelenül előtérbe került, de ennek nemcsak magyarországi, de angliai feltételeit is meg kellett teremteni. Az 1866-os háború előtt — amikor még Veneto tartománya az osztrák birodalom része volt — Velencében működött angol konzulátus. A továbbiakban angol konzulátusok nyíltak Ragusában, Triestben és Fiúméban. Vagyis egyértelműen az angol hajók által érinthető tengerparti birodalmi kikötőkben.6 Évtizedeken keresztül Bécs egyik fontos ellenérve volt a pesti angol konzulátus létesítésével szemben, hogy a magyar főváros igen távol esik a tengeri forgalomtól - így értelmetlen lenne a bécsi angol követségen túlmenő külön pesti angol konzuli hivatal működése is. Ezen érvelés 1867 után már nem talált kellő támogatásra és az Andrássy-kormány nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy Anglia kellő módon képviseltesse magát a gyors ütemű fejlődést mutató magyar fővárosban. Bloomfield, majd Buchanan bécsi angol követek egykorú jelentései világos bizonyítékait nyújtják annak, hogy a magyar kormány mennyire súlyt helyezett Anglia rokonszenvére, gazdasági-politikai befolyásának érvényesítésére.7 Ámbár a pesti angol konzulátus felállításának ügye Pesten és Londonban egyaránt jogosnak és szükségesnek is tűnt, mégis a kellő személy kiválasztása, hivatalának megszervezése, számos problémát vetett fel. Hosszú huzavona, sokoldalú mérlegelés után a Gladston-kormány idején, 1871 második felében megszületett a londoni külügyi hivatal végső döntése. Granville külügyi államtitkár választása a másfél évtizede diplomáciai szolgálatban álló Sir Edmund John Monsonra esett, aki diplomáciai pályafutását 1856-ban, 22 éves korában Párizsban kezdte meg, mint követségi attasé. 1859-ben az Egyesült Államokba küldték -Washingtonba, ahol 1863 nyaráig végzi diplomáciai tevékenységét, mint lord Lyons követ személyi titkára. Ezt követően Brüsszelbe irányították. 1869 és 1872 5 Vö. Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1865-66-ban. Robert Burnett D. Morier magyarországi küldetése. Történelmi Szemle. 1991. 3-4. sz. 6 Public Record Office, London. Foreign Office. General Correspondence, Austria. E0.7. (Továbbiakban: PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F0.7.) 1866/715-716; 1867/731; 1868/742-743. 7 Bloomfield angol követ jelentése Granville külügyi államtitkárnak, Vienna, 1871. febr. 22. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. E0.7. 787/97); Lytton Granvillenek, Vienna, 1871. dec. 1. (Uo. 791/83); Buchanan Granvillenek, Vienna, 1872. ápr. 25. (Uo. 798/107).
