Századok – 1999
Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543
560 MIRU GYÖRGY Azaz a reformok ügye nem volt elválasztható a kiegyezéstől és az abban megjelenő hatalmi kérdésektől. Az uralkodó széles jogköre és politikai befolyása révén tért nyerő birodalmi érdek, illetve a nemzetállami törekvések is ezt a folyamatot erősítették. A politikai elit minden demokratikus lépést a nemzetiségek térnyerésére hivatkozva utasított el, ugyanakkor a király hatalmi súlya is megfelelő támaszt képezett a jelentősebb reformok elhárítására. A polgári értelmiség gondolkodásának átalakulása is szerepet játszott abban, hogy nem tudták a politika dimenzióit megváltoztatni. Maguknak akarták biztosítani az állami adminisztráció fontos pozícióit, hogy ezúton szerezzenek érvényt a modernizációs lépéseknek. De nem sikerült sem nekik, sem később az általuk képviselt polgárságnak emancipáltan bejutni a politikai hatalomba Tehetségesebb tagjaikat egyenként szippantotta magához a hatalom vezető hivatalnokként, publicistaként, egyetemi tanárként, gazdasági-, pénzügyi- vagy kulturális szakemberként. A pozíciószerzést, a hatalomban való gondolkodást erősítette a pozitivista tudományosságból kölcsönzött darwini tételeknek a társadalomra, illetve a nemzetekre alkalmazása. A nemzeti fejlődés szolgálatába állított polgárosodás még ösztönözhette új, polgáribb nemzetfelfogás kialakítását,6 8 de idővel, a nemzeti és az állami érdek egyoldalú azonosítása miatt, a politika végzetesen merev rendszerré vált, s a parlament többségének gondolkodásában a mind elvontabb nemzeti gondolat mögül a társadalmi program elkopott. A társadalomépítés polgári ethoszú, szorgos munkáját a pozícióőrzés, az állam egyoldalú erősítésének igénye váltotta fel, s a szociális etatizmust a hatalmi etatizmus kiszorította. Az erősödő, egyeseknél a birodalmi gondolatig fejlődő nacionalizmus egyre nehezebben volt összeegyeztethető a liberalizmus elveivel, s meggátolta annak a demokratizmus irányába történő továbbfejlesztését. 68 Vb. Arany László·. A hunok harca (1873) In: Arany László válogatott müvei (Bp. 1960) 204-211. Censor [Beksics Gusztáv]·. Társadalmunk és nemzeti hivatásunk (Bp. 1884)
