Századok – 1999
Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543
558 MIRU GYÖRGY lesztését és eljárásának szabályozását, valamint a börtönrendszer gyökeres reformját igényelte. A Reformpárt felvetette a közegészségügy és a szegényügy intézményi hátterének megteremtését is.6 3 Schvarcz és reformer társai gondoskodni akartak más jogállami intézményekről, mindenekelőtt egy államtörvényszék felállításáról, amelynek feladata az államhatalmak közti konfliktusok jogi úton történő kezelése lett volna. Ezért is tartották fontosnak, hogy részletes alaptörvényben rögzítsék az államintézmények jogkörét, egymásközti viszonyait, a szabadságjogokat és az alkotmány garanciáit. Szakítani akartak azzal a hagyományos szemlélettel, amely pontos, részletes törvények helyett, a jogérzékre bízva azok kitöltését, csak általános jellegűek alkotását igényelte, mert úgy látták, hogy azok önkényes értelmezések forrásává válhatnak. 6 4 Az állam korszerűsített intézményei elé újabb feladatokat tűztek ki. A közművelődés, közoktatás fejlesztése mellett a szociális gondoskodást szorgalmazták, kisdedóvók, árva- és dologházak létesítését, a közegészségügyi viszonyok és a munkások életkörülményeinek javítását, valamint a szegényüggyel történő foglalkozást. Az állam gazdasági szerepvállalását is ösztönözték, elsősorban az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és az infrastruktúra kiépítésének támogatását igényelték. Az államtól azt várták el, hogy tudja hol lépjen fel serkentőleg a gazdaságban, ugyanakkor ne fojtsa el az egyéni kezdeményezéseket sem. Schvarcz úgy vélte, hogy a reformok megvalósításával járó többlet terheket az államháztartás adópolitikájának megváltoztatásával, fényűzési adó kivetésével és a jövedelmek progresszív jellegű adóztatásával teremtheti elő.6 5 Schvarczék az állam megerősítését, funkcióinak bővítését a jogállam kiépítésével párhuzamosan képzelték el. Olyan intézmények felállítását, korszerűsítését hozták javaslatba, amelyek egyáltalán nem, vagy csak késve, de akkor is jogi hiányosságokkal tarkítva jelentek meg a dualista politikai struktúrában, s így a jogállam kiépítése fáziskésésbe került az állam hatalmának bővüléséhez képest, ami a társadalom civil jellegének kifejlődését is hátrányosan érintette.66 Az államnak modernizátor, civilizáció terjesztő szerepet szántak, de beavatkozását és annak mértékét kizárólag a társadalom felkészültségének hiányai tették indokolttá. Az államnak minden lépésével a társadalom anyagi, erkölcsi és szellemi fejlődését kellett előmozdítania azért, hogy idővel a társadalom mind több funkciót vehessen vissza tőle. Schvarcz Gyula azon kevesek közé tartozott, akiknek felfogásában nem került ellentétbe az egyéni és politikai szabadság. Közművelődési alapon nyugvó jogállama a társadalom demokratikus integrálódását szolgálta, s reformjai közt számos, a demokrácia irányába mutató követelés jelent meg. A sikeres társadalomszervezés feltételét abban látta, ha magát az államot is demokratizálja, azaz ha a kormányzottak gyakorolják önmaguk felett a hatalmat és ha rendelkeznek is e jogok gyakorlásához szükséges képességekkel. Észrevette, hogy az államnak demokratikus technikákra építő, lendületes polgárosodás mentén kell megszerveznie a társadalmat, mielőtt azt üres nemzeti célokat, tisztán hatalmi érdekeket leplező ideológiák által teszik meg. 63 Schvarcz Gyula (Pest, 1871) XXI-XXII. Schvarcz Gyula programja 12-13. 64 Uo. 9., 26-28. 65 Uo. 12-15. 66 Vó. Péter László 87.
