Századok – 1999
Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543
556 MIRU GYÖRGY kikristályosodó, társadalmi „kötőanyagként" funkcionáló középosztály létrejöttét szorgalmazták.5 2 Ε középosztály, s távlatában a polgárság és a civil társadalom kialakulását a nemzetgazdaság, de főként a közművelődés fejlesztésétől várták. Schvarcz az állam legfontosabb feladataként a művelődés és az oktatás feltételeinek megteremtését jelölte meg. Ingyenessé akarta tenni nemcsak az elemi, hanem a közép és felső fokú oktatást is. A kötelező elemi képzés biztosításához számos új állami iskola felállítását szorgalmazta, illetve az iskolák korszerű felszerelését és tanszemélyzetük ellátásának javítását is szükségesnek tartotta.5 3 Kezdeményezte új iskolatípusok meghonosítását, s műveiben jelentős propagandát fejtett ki a gyakorlatias képzést nyújtó polgári iskola és a korszerűbb ismeretanyagot közvetítő reáliskola mellett. Az államtól az anyagi feltételek biztosítását és az oktatás színvonalának intézményi ellenőrzését várta, de hangsúlyozta, hogy e centralizáció nem sértheti sem a tanszabadságot, sem a vallásszabadságot, sem a nemzetiségek jogait. A közművelődés azért is nyert fontos szerepet, mert ezáltal léphetett ténylegesen életbe a jogegyenlőség, amelyet Schvarcz a polgárosodás elengedhetetlen feltételének tartott, s úgy vélte a 48-as törvényhozás elvben deklarálta is, de újabb megerősítésre szorul az egyéni szabadságjogokról és a rendi maradványok felszámolásáról alkotott részletes törvényekkel.54 A gyülekezési, társulási és kérvényezési jog kodifikálásán túl a vallásszabadság, a vallásfelekezetek autonómiájának és egyenjogúságának becikkelyezését óhajtotta. Schvarcz úgy vélte, hogy a katolikus autonómia megteremtésével a magánalapítású egyházi alapok biztosítékot nyerhetnének, a többit viszont az oktatásra lehetne fordítani. Nem szorgalmazta a felekezeti iskolák eltörlését, de szerette volna, ha az állami közoktatásügy felszabadul az egyházi befolyás alól. A felekezeti autonómiákat egyház és állam elválasztása, viszonyuk törvényhozási rendezése feltételének tekintette.5 5 A tanszabadság, a véleményszabadság mellett külön kiemelte a sajtószabadság bővítését a magas kaució eltörlésével.5 6 A magánszféra védelmét, a társadalom megszerveződését szolgálta az autonómiák köreinek további bővítése, a választójog kiterjesztése, az önigazgatás erősítése és a nemzetiségek jogainak elismerése. A reformpárti program leszögezte, hogy a nem magyar ajkúak művelődési és gazdasági gyarapodását támogatja, s politikai jogaik gyakorlását anyanyelvi képesítvényekhez kötötte. A nemzetiségekkel szembeni méltányossággal addig a pontig akart elmenni, ameddig az az állami integritást nem fenyegeti.57 52 „oly középosztályunk, mely az értelmiség és munka érdekközösségében magába olvasztani, egy egységes néppé, egy modern társadalommá ígérhetné fejleszthetni a nemzetet, ily középosztályunk szintén nem létezik még." Schvarcz Gyula (Pest, 1871) 3-4. 63 Schvarcz Gyula programja (Pest, 1872) 8-9. 54 A jogegyenlőség 1848-as és 1867 utáni érvényesülésére vö. Péter László 66-73. 55 Schvarcz Gyula programja 21-23. 56 Uo. 24. A szabadságjogok dualizmus alatti érvényesüléséről vö. Pecze Ferenc: A politikai szabadságjogok kodifikálása és érvényesülése 1848-1918 In: Pölöskei Ferenc - Ránki György (szerkesztette): A magyarországi polgári államrendszerek (Bp. 1981) 223-274. Leonard Bianchi: A polgári szabadságjogok Magyarországon a dualizmus időszakában In: Jogtörténeti tanulmányok II. (Bp. 1968) 157-170. Sarlós Béla: A sajtószabadság és eljárási biztosítékainak fő vonásai In: Jogtörténeti Tanulmányok II. (Bp. 1968) 193-202. Sarlós Béla: A kiegyezés magyarországi jogpolitikája Századok 1968/5-6 982-986. Péter László 73-86. 57 Schvarcz Gyula programja 24-25.
