Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
524 SZABÓ CSILLA intézték az ügyeket, hogy a legjobb alkalmak elszalasztatván, a nemzeti közérzület mellőztetett" - szól Madarász József visszaemlékezése.2 4 A határozatiak „vérmesebb reményű s tettre kész tagjai" tehát a legradikálisabb, uralkodói legitimitást elutasító programmal kezdték meg tanácskozásaikat.25 A csoport közel 30 képviselőt számlált, amelynek központi magja (kb. 6 fő) már korábban is személyes kapcsolatban állt egymással.2 6 Vezetőjük nem egyértelműsíthető, a korabeli források felváltva említik Madarász József, Kállay Ödön, Böszörményi László, Szilágyi Virgil nevét.2 7 A szélsőbal frakciózásának még egy igen fontos motivációja volt: megszerezni a Kossuth-emigráció hazai összekötőjének vezető szerepét. A rendelkezésre álló, általam ismert források alapján azonban megállapíthatatlan az ok-okozati összefüggés, hogy vajon Madarászék Telekiék mérsékeltebb politikája miatt tartották magukat alkalmasabbnak az emigrációs politika hazai képviseletére, vagy csupán presztízs okokból, mint „féltékeny" második vonalbeliek indították el radikális harcukat, esetleg mindkét ok közrejátszott magatartásuk irányvonalában. Tény az, hogy a külpolitikai helyzet, amely döntően korlátozta a közjogi radikálisok cselekvőképességét,2 8 egyelőre nem kedvezett a forradalmi terveknek, s ez a szituáció a radikális táborban előtérbe tolta Tisza Kálmánék csoportját, amely lassanként tudatosan egyengetni kezdte az utat a mérsékelt közjogi liberális alternatíva előtt. Evvel szemben a szélsőbaloldaliak nem engedtek a pillanatnyi helyzetnek, a kivárás politikája számukra nem jelentette elveik mérséklődését. Stratégiájukat két irányban igyekeztek érvényesíteni: egyfelől nyomást gyakorolni a határozati pártra, s ezen keresztül a képviselőházra, másfelől felvenni a kapcsolatot az emigráció vezetőjével, Kossuthtal. A szélsőbal frakció első, bár korántsem átütő sikerét az első felirati javaslat részletes vitájában érte el. Várady Gábor Ferenc József legitim trónutódlásának kétségbe vonásáról terjesztett be módosítványt, amelyet, Deák és híveinek tiltakozó kivonulása után, az ülésteremben maradtak többsége, azaz a határozatiak elfogadtak.2 9 A szélsőbal radikalizmusának időleges térnyerése a határozati párti egyensúlypolitika következménye volt. A képviselőház 1861. június 5-én mérte össze Deák felirati és Tisza Kálmán határozati javaslatát, mely utóbbi mögött a 24 Madarász József·. Emlékirataim 1831-1881. Bp., 1883. 345. 25 Uo. 26 „Találkoztam hű elvbarátokkal, Kállay Ödönnel, Boczkó Danival, László Imrével, Csiky Sándorral, Sárközy Józsival"- írja Madarász Emlékirataimban (338.) Az ismeretség valószínűleg még az 1848/49-es szabadságharc idején jött létre. 27 Az országgyűlési baloldal 1861-es csoportjához a következő képviselők tartoztak: Almásy Sándor, Batthyány István gr., Bobory Károly, Boczkó Dániel, Böszörményi László, Csanády Sándor, Csernovits Péter, Csiky Sándor, Degenfeld Gusztáv gr., Domahidy Ferenc, Gaál Péter, Halász Boldizsár, Kállay Ödön, Kubinyi Ferenc, László Imre, Madarász József, Máriássy Béla, Oláh Miklós, Patay István, Sárközy József, Szilágyi Virgil, Szluha Benedek, Vajay Károly, Vay Mihály gr., Vállyi János, Várady Gábor, Vidats János. VÖ. Madarász im.; Adalbert Toth: Parteien und Reichstagwahlen in Ungarn 1848-1892. Oldenbourg, München, 1973.; Jósika Miklós levele Kossuth Lajoshoz. Brüsszel, 1862. január 11. MOL, R 90. I. 3937. 28 A forradalmi program csak külföldi segítséggel mehetett volna keresztül, ezért a közjogi radikális alternatíva megvalósulása teljesen alárendelődött az európai hatalmi mozgásoknak. Vo. Takács Péter: Deák Ferenc politikai pályája. Akadémiai Kiadó, Bp., 1991. 122-123. 29 Vó. Magyarország története 1848-1890. I. köt. im. 685.
