Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
522 SZABÓ CSILLA számára még ismeretlen volt a ma általánosan elterjedt tömegpárt fogalma. Mint ahogy csak óvatosan beszélhetünk a mai értelemben vett pártrendszerről is. Mindezeket figyelembe véve tanulmányomban a szélsőbalpárt megalakulását kísérlem meg nyomon követni, s elemzésem csupán az országgyűlési párt szervezetére vonatkozik (nem nyújt kitekintést egyéb, függetlenségi társadalmi-politikai csoportosulásokra, például 48-as körökre, egyletekre). A másik, ugyancsak módszertani problémát a pártalakulás folyamat jellege okozza. A megalakulás fázisai ugyanis több eseményhez és időponthoz köthetők. Igaz ugyan, hogy a dualizmus létrejöttével a pártok programjait a közjogi kérdés eltérő megítélése választotta el, s így a pártalakulást egyszerűen összeköthetnénk az első programkiadással, ám mivel maga a kiegyezés is évekig húzódó történeti folyamat eredménye volt, evvel párhuzamosan kell vizsgálnunk a politikai csoportosulások alakváltozásait is. Megalakulás helyett tehát formálódásról kell beszélnünk, szem előtt tartva azt is, hogy a párttagság gyakran változott. További nehézséget jelent, hogy a Deák-párt kivételével, valamint egy balközéppárti öszszeírást leszámítva14 nem állnak rendelkezésünkre (valószínűleg nem is léteztek) taglisták. A történeti szakirodalom ezt a gondot úgy oldja meg, hogy általában a válaszfelirati viták névszerinti szavazása alapján sorolja a képviselőket egy-egy párt táborába. A szélsőbalpárt létrejöttét érintő források és feldolgozások a legkülönbözőbb, 1865 és 1867 közötti időpontokhoz kötik az eseményt.1 5 Az e körül kialakult vitát nem könnyű eldönteni. Maga a szélsőbal fogalma már 1861-ben közhasználatban forgott,1 6 az első, kifejezetten pártprogram viszont csak 1868. április 2-án jelent meg.1 7 A pontosítást talán segítheti a szélsőbaloldali mozgalom politikai akcióinak részletes feltérképezése. A szélsőbal az 1861. évi országgyűlésen A szélsőbal fogalmának eredete az 1861. évi országgyűlés képviselőházának ülésrendjéhez vezethető vissza. A képviselők azon csoportját illették e névvel, akik az ülésterem baloldalának legszélső székeit foglalták el. Természetesen nem véletlenszerű helyfoglalásról volt szó, azaz nem a sors formálta szomszédság terelte egy ideológiai táborba az itt ülőket. A megválasztott képviselők már az országgyűlés megnyitása előtt alapvetően két táborra szakadtak: a Ferenc József uralkodását elismerő, mérsékelt irányvonalúak (feliratiak) és az uralkodót illegitimnek tekintő közjogi radikálisok (hatá-14 Vö. Móricz Pál: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei a koronázástól a Deák és balközép pártok egybeolvadásáig (1867-1874). II. kötet Bp., 1892. 15 Mérei Gyula: Magyar politikai pártprogramok 1867-1914 című munkájában Madarász József 1865. decemberében elhangzott választói beszédéhez, Sebestyén Sándor: Csiky Sándor életpályája 1805-1892 című monográfiájában a szélsőbal 1866. június 11-én, a képviselőházban elhangzott ínségügyi módosítványához köti a párt megalakulását. Takács Péter. Deák Ferenc politikai pályája 1849-1865 című könyvében 1866 őszére, Szakács Margit: A „cinkotai magyarok" című tanulmánya 1867. június 8-ra, a koronázás napjára teszi a közjogi radikálisok önálló szerveződését. 16 Az 1861. évi országgyűlésről tudósító sajtóorgánumok közismert fogalomként használták a „szélsőbal" kifejezést. 17 In: Mérei Gyula 1934. im. 289-290.
