Századok – 1999
Tanulmányok - Csapó Csaba: Csendőrség és közigazgatás (1881–1914) III/497
CSENDŐRSÉG ÉS KÖZIGAZGATÁS (1881-1914) 511 vonatkozásban rendkívül szegényes és szinte csak az 1879. évi Kihágási Büntetőtörvénykönyvben mutatható ki. A törvény kihágásnak minősítette a csavargást, tehát az állandó lakhely, foglalkozás vagy munka nélküli vándorlást. A további teendőket a helyi közigazgatásra bízta, akik általában a megelőzésre igyekeztek hangsúlyt fektetni. Egy 1907-ben kelt főispáni utasítás szerint például „az illető községek elöljáróságainak... szigorúan kötelességévé teendő, hogy a község kötelékébe tartozó czigányokat folyton figyelemmel kísérjék, azoknak minden gyanús eljárását, vagy a községből való eltávozását a legközelebbi csendőrőrsnek azonnal bejelentsék, úgyszintén jelentsék a községek a csendőrségnek azt is, ha területükön idegen czigányok tartózkodnak... A kóbor czigányok ezen ügye úgy a csendőrségnél, mint a közigazgatási hatóságoknál a legnagyobb eréllyel és azon gondossággal kezeltessék, melyet a veszélyeztetett közbiztonság fontos érdeke méltán megkövetel."5 2 A csendőrség ebben a tekintetben szintén a prevenciót tekintette elsődlegesnek. A tiszafüredi szakaszparancsnokság például 8-10 naponta összegyűjtötte a kóbor cigányokat, majd — amennyiben bűncselekményt nem sikerült rájuk bizonyítani — a megye területéről kiutasította őket. Ugyanezt az eljárást követték a Baranya megyei őrsök is.5 3 A jelzett esetekből is következően azonban ezek az eszközök mindig lokális szempontokat követtek és ezért csak időleges eredményeket hoztak. A cigányság életkörülményeinek javítására és kulturális szintjük emelésére a kormányok nem találtak megoldást, így ez a konfliktusforrás az elkövetkező évtizedekben is rendkívül erőteljesen éreztette hatását. A csendőrség és az államigazgatás kapcsolatának szorosabbá válása mellett a tisztviselői kar a század 90-es éveitől egyre szívesebben vette igénybe a katonaság segítségét, amire a törvények lehetőséget is biztosítottak. Karhatalomnak azokat a csapatokat nevezték, „melyek a közhatóságok támogatására... oly czélból rendeltetnek ld, hogy azok intézkedéseiknél és hivatalos ügyködéseiknél általában, főként pedig esetleges erőszakos ellentállás leküzdésére a szükséges anyagi erő rendelkezésre álljon."5 4 A katonaság nagylétszámú bevetésére elsősorban — bár nem kizárólagos jelleggel — a választásoknál került sor. 1892-ben 333 gyalogos századot és 74 és fél lovas századot, 1896-ban 413 gyalogos és 92 lovas századot alkalmaztak a rend fenntartására.5 5 Jászi Oszkár adatai szerint az utolsó „békebeli" választáson 1910-ben 194 gyalogos zászlóalj és 114 tüzérosztag /!/ koncentrálására került sor.5 6 Az 1890-es évektől adatokkal bizonyíthatóan sor került „magánerős" őrsfelállításokra is, aminek a lehetőségét az építkezéseknél nagyobb cégek kérvényezték. Bártfán a fürdő bővítése miatt 7-800 munkás dolgozott és a fürdőigazgatóság 2 csendőrnek lakást, fűtőanyagot és fejenként napi 40 kr étkezési pótlékot ajánlott fel.5 7 52 Idézi Pomogyi 38. 53 Uo. 122. 54 Utasítás a cs. kir. közös hadseregbeli vagy m. kir. honvéd karhatalmaknak igénylése, kirendelése és alkalmazására nézve. ITervezetl Bp. 1906. 5. 55 Gerő i. m. 166. 56 Jászi Oszkár: A Habsburg-Monarchia felbomlása. Bp. 1983. 429. 67 MOL BM Κ 150 2471. 1894. VII. 4. 26494. sz.
