Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
474 CIEGER ANDRÁS a létszám az egyes politikai események kapcsán változott (függően attól például, hogy a csoport kormányzati esélyei nőttek vagy csökkentek). Lónyay Menyhért iratai között azonban két egymástól részben eltérő névsor is fennmaradt. Az egyik évszám nélkül a „Vacsora-párt névsora" címet viseli és 49 nevet tartalmaz. A másikat Cséry Lajos képviselő 1874. február 19-én készítette Lónyay számára: „Saját tudásom és belátásom alapján a mai napi pártállás szerint összeállítottam" - írta levelében a honatya. Ez utóbbi lista már 79 nevet tartalmaz, több csoportba osztva a felsoroltakat: „mindenkor hívek" (32 személy), „feltételesen hívek" (35 fő), „hivatalnokból" (8 fő) és „középpártból" (4 fő).4 3 A két listán összesen 87 név szerepel, ugyanis mindkét névsor feltüntet olyanokat is, akiket a másik nem (ebből is a csoport bizonytalan elkülönülésére következtetünk). Kutatásainkban ennek a Lónyayval összefüggésbe hozott 87 képviselőnek a személyi adatait igyekeztünk összegyűjteni, illetve különös gondot fordítottunk arra, hogy feltáljuk ezen képviselők esetlegesen meglévő személyes megnyilvánulásait (pl. levelezés, visszaemlékezés). Célunk egyrészt az volt, hogy kitapintsuk, mi fogta össze ezeket az embereket, másrészt pedig az, hogy megtudjuk, miként vélekedtek a vacsorapártról, hogyan értékelték különállásukat, milyen erőfeszítéseket tettek a közös fellépés érdekében. A legfontosabb lelőhelyek átnézése után is csak meglehetősen kevés (és zömmel közvetett) forrásra bukkantunk: néhány levél és egy későbbi visszaemlékezés áll a rendelkezésünkre. Épp ezért — lehetőségeinkhez mérten — bevontunk a kutatásba más kortársak tollából származó forrásokat is, ha azok érintették a csoport magatartását. Ha a csoport összetételét megnézzük, akkor igen tarka képet kapunk tagjairól. A csoportban viszonylag sok arisztokratát találunk, összesen 13 személyt: pl. gr. Batthyány Zsigmond, gr. Csáky Tivadar, br. Kemény Gábor, István és Kálmán, gr. Wass Sámuel. A többség természetesen nemesi származású, bár néhány tag személyében képviseltetve volt a polgárság is (pl. Házmán Ferenc, Máday Lajos, Radocza János, Divald Adolf). A vacsorapárt vallási megoszlása is meglehetősen vegyes, némileg talán a protestáns felekezetűek (zömmel reformátusok) felülreprezentáltak (feltehetően a református Lónyay család és az erdélyi képviselők miatt). Érdekes megemlíteni, hogy nemzetiségi képviselőket is találunk a névsorokban: Bésán Mihály, Popescu Elek és Petrik Gyula román, Jurkovits János horvát, Wächter Frigyes és Bömches Gyula pedig szász nemzetiségű volt. Ami igazán szembetűnő az egyéni életutak vizsgálatánál, hogy minden második honatya (44 fő) először foglalhatott helyet az országgyűlés padjaiban 1872-ben, megválasztásuk tehát a Lónyay-kormány beleegyezésével történt (számos jel mutat arra, hogy az 1872 nyarán megrendezett választások ténylegesen a legapróbb részletekig elő voltak készítve, és a miniszterelnöki hivatal illetve a belügyminisztérium szigorú ellenőrzése alatt zajlottak.) Az újonnan bekerült képviselők 43 „Vacsora-párt névsora" MTAK Kt. Ms 5307/28. (49 fő) A csoport tagjai közös vacsorákon vitatták meg az eseményeket, innen a sajtó által adott elnevezés. A másik listának Cséry a „Gróf Lónyay és Gorove követői" címet adta: MTAK Kt. Ms 5307/54. (79 fő). A tisztánlátást tehát nehezíti, hogy a névsor Lónyay Menyhért és Gorove István híveit együtt tünteti fel. Jelenlegi tudásunk szerint Gorove — és a vele együtt emlegetett Horváth Boldizsár — liberálisabb elveket vallott (ennél pontosabb ismeretünk azonban nincs), ám sok tekintetben egyetértett Lónyayval és feltehetőleg támogatta volna kormányra kerülését.
