Századok – 1999
Történeti irodalom - Grabner Elfriede: Verborgene Volksfrömmigkeit. Frühe- und Volksbarocke Christusapokryphen in Wort- und Bildzeugnissen (Ism.: Knapp Éva) II/431
424 TÖRTÉNETI IRODALOM 431 Luther — és az ágostai hitvallást védelmező Melanchton — felfogásának bemutatását követően a szerző a lutheránusok teológiai ellenfelei közül néhánynak az egyházi rendről vallott felfogásával, teológiai érvelésével ismertet meg bennünket. Elsőként Hieronymus Emserről ír, aki bár nem tartozott a nagynevű hittudósok közé, a reformáció legkorábbi szakaszában, 1520-21-ben több vitairatot váltott Lutherrel, a német reformátorral. Ezekben a papi rendre vonatkozó kulcsfontosságú igehelyeket értelmezi. Vele szemben Luther ismételten megfogalmazza az összes hívő papságának gondolatát. Az 1478-ban született Emser Tübingenben, Baselben és Erfurtban folytatott filozófiai, teológiai és jogi tanulmányokat. Drezdai papsága idején ismerkedett meg Luther téziseivel. Kezdetben tulajdonképpen nem is volt ellenséges Lutherrel szemben. Éles ellentétük kiváltó oka az volt, hogy a szangvinikus reformátor többek között Emser néhány írását is nyilvánosan elégettette. Luthernek az Egyház babiloni fogságáról, a pápa által kreált „hármas bilincsről" írt De captivitate Babylonica című munkáját maga az angol király, VIII. Henrik támadta meg 1521-ben a katolikus szentségtan védelmében írt Assertio Septem Sacramentorum című írásában. Kevesen tudják, hogy ezt Emser németre fordította. Az viszont közismert, hogy paradox módon az 1529-36-os reformációs parlament révén hitehagyóvá lett Henrik király ezért a művéért kapta meg az angol-brit uralkodók által ma is büszkén viselt „Defensor fidei" címet a pápától. Luther be akarta bizonyítani, hogy még egy királytól sem riad vissza, így előbb latinul, majd németül válaszolt. Ez volt addigi legkeményebb hangú írása. A sors további fintora, hogy a király által később kivégeztetett Morus Szent Tamás írta meg 1523-ban álnéven a katolikus viszontválaszt Luther válaszára. Johannes Eck, eredeti nevén Hans Maiaer 1486-ban született. Még tizenkét éves sem volt, amikor a heidelbergi egyetemre kezdett járni. Ezután Tübingenben, Kölnben és Freiburgban tanult. 1510-ben Ingolstadtba hívták. 1514-ben megjelentette első müvét, a Chrysopassust. A predestináció és a kegyelemtan kérdéskörével foglalkozik, elutasítva mindkét szélsőséget, egyfelől a pelagianizmust, másfelől a manicheizmust. Ezt az álláspontját képviselte a lipcsei dispután is. Témaválasztása révén került igazán összeütközésbe Lutherrel. Eck 1515-ben abba a gyanúba keveredett, hogy a Fuggerek érdekeit képviseli, mivel Bolognában az öt százalékos kamat jogosságát védelmezte. Tübingenben a via moderna-val, Kölnben a via antiqua-val ismerkedett. Saját bevallása szerint az ockhamista vonal közelebb állt hozzá. Johannes von Staupitz prédikációjának hatása alatt Christoph Scheuerl nürnbergi humanista kieszközölte, hogy Luther, Pirkheimer és Eck leveleket váltsanak egymással. Ó küldte meg Ecknek többek között Luther 95 pontját. A szerző nem vállalkozik azoknak a lépéseknek a bemutatására, melyek során Eck viszonylag liberális teológusból a katolikus orthodoxia kérlelhetetlen védelmezőjévé vált. Johannes Dobneck, latinosan Cochláus 1479-ben született. Főleg Luther-kommentárja révén ismert. Pirkheimer köréhez állt közel. A tirieri érsek kíséretében vett részt a wormsi birodalmi gyűlésen. 1521. április 24-én délután Lutherrel eredménytelen négyszemközti beszélgetést folytatott. A reformátor 1523 februárjában Adversus armatum virum Cokleum című írásában megerősítette saját, a megigazulásról vallott álláspontját. Cochláus erre adott válaszáról már nem vett tudomást. Egyébként Cochláus Hieronymus Alexander pápai legátus előtt felvetette a papi nősülés és a laikusok számára a kehely használatának időleges engedélyezését. A kötet a reforrtiáció korában vitatott kérdések közül az egyik legfontosabbat mutatja be aprólékos részletességgel. Értékes egyháztörténeti munka, amelyet a koraújkori történelem kutatói haszonnal forgathatnak. Radó Bálint Elfriede Grabner VERBORGENE VOLKSFRÖMMIGKEIT Frühe- und Volksbarocke Christus-apokryphen in Wort- und Bildzeugnissen Wien - Köln - Weimar, Böhlau Verlag. 1997. 146 o., 55 fekete-fehér és 23 színes kép ISMERETLEN NÉPI VALLÁSOSSÁG Korai- és népi barokk Krisztus-apokrifek szóbeli és képi tanúságai A kötet a barokk vallásos ikonográfia és a népi gyógyászat neves kutatójának — aki jelenleg a grazi egyetem Néprajzi Intézetének professzora — három, egymással érintkező témájú, korábban részben már megjelent tanulmányát tartalmazza. A gyűjteményt a tematikus érintkezés, a hosszabb
