Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
36 TÓTH ENDRE rítőpüspök kiküldése) az általános egyházszervezés (a metropolita szervezet) megkezdése előtt a példák szerint már évtizedekkel korábban szükséges volt, ez Magyarországon sem történhetett másként.19 2 Amint a salzburgi és passaui törekvések elárulják: ez a püspökség csakis közvetlenül Rómának lehetett alárendelve. Hogy ezt Róma akadálytalanul megtehette, abban közrejátszhatott Metód kinevezése is: ez esetben Róma, ha csak halványan körvonalazódó, de mégiscsak a Közép-Duna-vidék metropolitai fennhatóságára ténylegesen igényt tartó, a frank birodalomtól független, egyházi központot újította fel. Ha Metód kinevezésével 400 év után Róma felújíthatta a 4. századi egyházszervezetet, akkor ezt a honfoglalást követően, alig több, mint 100 év múlva miért ne tehette volna meg? Lehetséges, hogy amíg az államszervezéssel együtt járó alapvető határkérdések békés módon nem rendeződtek, addig tekintettel voltak az aquilieiai és a salzburgi érsekség joghatóságára. István és Gizella házasságkötésekor megtörtént az ország nyugati határának megállapítása, azaz a birodalom legkeletibb, egykori határgrófságairól jog szerint is lemondott a császárság.19 3 Noha az eseményeket csak Aventinus jegyezte fel: Pozsony, Sopron és Sabaria Magyarországhoz kapcsolása másként, mint megegyezéssel a birodalommal, nem történhetett meg. Az események ismerete a magyar forrásokban nem szükségszerű: a meghódított területet jogos tulajdonuknak tartották. Nem így a hosszú ideje már területi alapon szervezett birodalom, amelynek rendezni kellett, ha területekről mondott le vagy területeket adott át. Ehhez hasonlóan kellett rendezni az egyházi közigazgatást is. A több lépcsőben végrehajtott egyházszervezés — egy püspökség, majd az esztergomi érsekség megalapítása — talán nem véletlenül indult ki a Kelet-Dunántúlról. A már foglalt egyházi joghatóság leginkább az ország nyugati szélén, a győri püspökség alapításával jelentett ütközési pontot, amelynek szinte teljes területe a salzburgi érsekség (egyúttal a passaui püspökség) területére esett. Ha 1001-ben sor kerülhetett az önálló magyar egyházszervezet megalapítására, annak lényeges feltétele volt, hogy Róma mind az ország nagyjait, mind a népességet lényegében kereszténynek tudja. Hogy mennyire volt ez a helyzetmegítélés reális, és mennyire volt csak látszat a kereszténnyé válás, más kérdés. Ügy gondolom, hogy Róma, amely elsősorban az Adriai tenger északi csücskéből kiindulva a Dunántúl felé tájékozódhatott, kevésbé ismerhette a Dunától keletre fekvő vidéket, valóban úgy látta: Magyarország a három évtized alatt kereszténnyé vált. Nem véletlen, hogy a pogánylázadások az ország keleti részéből indultak ki (Abaújvár és Békés). Egy ilyen összképben kapnak különösen jelentőséget és válnak értelmezhetővé azok a jelenségek, amelyek a Dunántúlon és a Dráva-Száva közén az egyházi kontinuitásban megmutatkoznak, és válik érthetőbbé a magyar kereszténység szókincsének délszláv eredete. 192 Györffy György chorepiscopust tételez fel Géza udvarában (István király 72-) 193 Kiss Gábor - Tóth Endre - Zágorhidi Czigány Balázs: Sabaria - Szombathely története 1526-ig, Szombathely 1998.
