Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
JULES MICHELET ÉS A MAGYAR-ROMÁN PÁRBESZÉD 385 utolsó emanáció, a 16. század irodalmakat alkotott." A legendák és rendszerek be kell bizonyítsák, hogy „fanatizmus gyümölcsei, ezek legalább irodalmi dolgok", vagy morálisak és szellemi egységet jelentenek. És ez nem individualizmus vagy - mint Michelet véli: azzal egyenértékű - egoizmus. Isten és a természet segít: „Hála istennek, az emberi természet nagysága" nyilvánul meg abban, hogy amikor egyetlen eszme sincs a láthatáron, az emberek mégis megszabadulnak az egoizmustól. „Tehát eszmét kell találni." Mert hiába vannak legendáink és formuláink, azt kell megnézni, mi van mögöttük. Aki nem tanul a múltból, alacsonyrendű marad. Az csak bajjal jár, ha a munkások, legyenek akár bátrak és hősök, a tudományt akarják képviselni. Fel kell oldani a bizalmatlanságot az írástudók és az írástudatlanok között. A hiúságot és az energiára való kizárólagos igényt fel kell adni. Egyszerűségre kell törekedni. „Azon a napon, amikor ez a két ember, az írástudó és az írástudatlan egyazon emberben találkoznak, önök úgy érezhetik: megvan az eszme, amelyet vártak, az új eszme. Én még eddig nem találtam senkit olyan jónak, hogy az egyszerű szóval illettem volna, de ez az a szó, mely a két helyzetet összebékítheti." Az „erkölcsi kiválóságban" kell egymásra találni az ihletnek és az ösztönnek.7 Miben rejlik Michelet eredetisége? Életművének egyik elemzője szerint nincs egyetlen eredeti gondolata, a kispolgárság átlagelképzeléseit képviselte.8 Az antik egyenlőség kultuszának és a modern szabadság imádatának szintézise azonban jellegzetes francia jelenség.9 Michelet eszménye a középosztályból álló osztálynélküli társadalom. A felső és alsó osztályok közötti kulturális szakadékot próbálta kitölteni. Pátosza pedig arra a félelmére utalt, hogy a nép nem az általa jelzett demokratikus forradalmiság útjára lép, hanem hagyományos abszolutisztikus vagy új zsarnokságra törő erők eszköze lesz. A herderi programhoz képest a michelet-i a politikailag fejlettebb francia közeget tükrözi. Hiszen Michelet mozgósítani akar, míg Herder szemlélődik.10 Politikai credóját 1861-ből visszatekintve, Svájcban, barátja Quinet otthonában, minden utólagos értékelőjénél világosabban így fogalmazta meg: „megmondtam, a fiatalok [...] matracként kell szolgáljanak, hogy felfogják a két harcoló fél, a munkás osztályok és a gazdagok golyóit".11 (Jellemző, hogy 1857-ben, amikor a párizsi román fiatalok tisztelgő levélben köszöntötték őt és Quinet-t, akkor maga Michelet húzta alá azt a kitételt, hogy a fiataloknak „a nagy nemzeti válságokban közvetítőkként kell szolgáljanak".1 2 ) Népek, nemzetek, hazák található a michelet-i politeista panthéon oltárain. A főoltáron Franciaország. Hiszen „egyedül az én hazám mentheti meg a világot".13 A világ és a panthéon: Európa. Ez olyan, mint egy „személy minden egyes nemzete egy-egy adottság, képesség, tevékenység". Ha feltételezzük, hogy „megölnek egy nemzetet" az olyan lenne, mintha egy szervet, például a tüdőt pusztítanák el.14 7 Uo., 142-157. 8 Roland Barthes: Michelet par lui-même. Paris, 1954. 178. 9 François Furet: La révolution de Turgot à Jules Ferry 1770-1880.Paris, 1988. 390. 10 Eugen Lunn: Cultural populism and egalitarian democracy. Herder and Michelet in the nineteenth century. Theory and Society, 1986. 2.sz. 11 Mme Quinet: Mémorial d'Exil. Bibliothèque Nationale, Ν. a. fr. 11826. 113. 12 Bibliothèque Historique de la Ville de Paris, továbbiakban: BHVÇ Correspondance, tome Π. 212. 13 Jules Michelet: Le peuple. Paris, 1846. 349, 356, 362. 14 Jules Michelet: Légendes démocratiques du Nord. Oeuvres complètes. XVI. Paris, 1980. 138.