Századok – 1999
Közlemények - Bertényi Iván: Az ún. Kossuth-címer 1848/49-ben II/373
380 BERTÉNYI IVÁN tépé-e már előbb le sok honvéd, sok nemzetőr, egyszóval sok honpolgár a koronát fövege címeréről..."1 7 Ugyancsak Irányi Dániel Szeme Bertalanhoz írt — többek által idézett — levele pedig így foglal állást: „A függetlenségi nyilatkozat folytán, és mivel az ország kormányzó elnökének pecsétjén is a korona nem látszik, egy hirdetményt adtam ki, melly szerint az álladalmi hivatalok... az egyszerű magyarországi címeres pecsét használatára utasíttatnak, mellyről a korona elmaradjon. Mert bár a respublikát ki nem mondók, de a királyság sem létez. Meglehet, hogy királyság leend, s akkor a címerre korona is jöhet, de jelenleg e részben tabula rasa fekszik előttünk."18 A két idézett szöveg a Szentkorona-eszmét elvető (a koronát a királyhoz kötő) republikánus szövegíró bizonytalanságát tükrözi. 1849. április 14.-én ugyanis a magyar országgyűlés a debreceni nagytemplomban kimondta: „a Habsburg-Lotharingiai Ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által... saját kezével szaggatván szét a pragmatica sanctiót... trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyivánittatik." Ε függetlenségi nyilatkozat tehát detronizálta az uralkodóházat, „független státusnak" deklarálta a magyar államot, de az országgyűlés nem kiáltotta ki a köztársaságot.19 Kossuth új, kormányzóelnöki címe sem igazított el, hiszen hazánknak korábbi történelme során többször is volt kormányzója, mégis királyság maradt, az elnöki cím viszont egyértelműen köztársasági államformára utalt. Mivel a megelőző hónapokban a republikánusok többször is a királyság szimbólumának nyilvánították a koronát, levétele az akkor használatos címerekről természetszerűen ugyancsak a köztársaságra utalt - a belföld számára. Amint azonban az imént San Marino köztársaság címerének a régóta meglévő koronája mutatta, a külföld szemében ez az utalás már nem volt eléggé egyértelmű főként azok számára, akik a magyarországi eseményeket nem ismerték napra készen. Kossuthék mindenesetre nyitva hagyták annak a lehetőségét is, hogy valamely külföldi uralkodóház egy tagját meghívják a magyar trónra. Amint láttuk, a korona nélküli, Kossuth nevéhez kapcsolható koronátlan címerek már a szabadságharc végső stádiumában terjedtek el országosan, s nem is maradtak sokáig, hivatalos használatban. Görgey 1849. augusztus 11.-én koronátlan címert használt pecsétjén, s ilyennel pecsételt Komáromban a vár feladása előtt 1849. szeptember 30-án még Klapka György is. Amikor azonban a kapitulációs egyezség értelmében a hazatérőknek készített igazolványokat kiállították, ezeket már óvatosságból és bölcsességből a koronás címerű pecsétnyomókkal erősítették meg.20 Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a „Kossuth-címer" megnevezés nem szerencsés, hiszen nem egyértelmű. Legtöbb joggal nevezhetjük „Kossuth-címer"nek az általa irányított 1848-as Pénzügyminisztériumban készült középcímert. A Szent-korona levétele a címerekről nem a Szentkorona-eszmére politikai írásaiban hivatkozó Kossuth „ötlete" volt, amint láthattuk 1849. április 14.-én „csak" kö-17 Marczius Tizenötödike 1849. május 2. 18 Katona Tamás (szerk.:) Budavár bevételének emlékezete 1849. Budapest, 1989. 440-441. 19 Bertényi: 1986.139. 20 Kumorovitz: 1947-1950.11.
