Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
32 TÓTH ENDRE egymástól távol fekvő templomot. Az egyik a Csongrád megyei Mártély, amely a zalavári apátság birtoka volt: a védőszent nevéből alakult ki a középkor végi helynév (eredetilegZenth Adrianmartyr volt a falunév17 5 ). A másik a Bihar megyei 1329/1437: Zenthaderyan17 6 . Szent Adorján élete a magyarnyelvű legendairodalomban képviselve van. Az Érsekújvári és a Nádor kódexben olvasható a legenda magyar szövege17 7 . Személynévként azonban viszonylag széles körben teijedt el. A zalavári alapítás tehát István és Π. Henrik családi és vallásos kapcsolataival magyarázható. Hogy az ilyen kapcsolat a gyakorlatban az egyes esetekben miként valósult meg, nem tudjuk. Mégis, éppen Zalavár esetében van késői hagyomány arról, szent Günther remete kezdeményezte volna az alapítást178 . Ha Bakonybél esetében a Mauricius védőszent az altaichi monostor példájára az ő választása, akkor lehetséges, hogy az ő kezdeményezése volt a II. Henrik császárral összefüggő szentválasztás annál is inkább, mert Günther a szász dinasztiával rokonságban állt. Hadriánról Gizella királyné is tudhatott: a szász dinasztia nőtagjai a gandersheimi kolostorban nevelkedtek, feltehetőleg Gizella is179 . A lamspringeni szent Adorján apácakolostor pedig Gandersheim északi szomszédja (a távolság mintegy 8 km). A zalavári alapítás a következőként rekonstruálható. I. István templomot építtetett a Zala szigetén a sógora által tisztelt Hadrián számára: a hely kiválasztását meghatározta a 9. századi templom, az ereklye ismerete. Lehet, hogy maga az ereklye részben vagy egészben megmaradt Zalavár körzetében 1217-ben került a Győr nemzetség birtokába (Hazai Ot. VI. 224), és később is a belőle sarjadt Dombói család (Engel Pál, Magyarország világi archontológiája 1301-1457, Budapest 1996, II. 63) birtoka volt: 1449-ben és 1472-ben Szehánfalván és Adoijánházán, 1486-ban is Szajhánfalván és Adorjánban voltak birtokosok (Csánki II 669). Noha Csánki (II 585) a Viszló melletti Adorjánt szent jelző nélkül említi a fenti oklevelek alapján, mivel a Dombaiak Szehén comes leszármazottai, ugyanarról a településről leheí csak szó. A falu ma dűlőnév Somogyapáti területén, Somogyviszló felé, Baranya m. FN 1425. A Győr nemzetség 1217-ben szerezte meg Basalt (Wenzel XI 153, nr. 98). Határa ad occidentem ad magnam viam, que vocatur via Imperatoris vezet. Az útelnevezés egyedülálló. Sem a Székesfehérvárról dél felé vezető úttal nem egyeztethető, sem a Balaton nyugati végén az Adriához vezető hadiúttal sem azonos (Glaser Lajos nem említi ezt az utat): Ha szó szerint értjük a megjelölést, az elnevezés aligha vonatkoztatható másra, mint III. Konrád király vagy később Barbarossa Frigyes és keresztes seregének 1147-es vonulására. Ez nincs ellentétben a keresztes hadvonulások dunántúli topográfiájával: a seregvezetők látogatásáról Pannonhalmán, Esztergomban vagy Budán értesülünk. A sereg zömét aligha engedték az ország belsejébe, az uralkodói székhelyek közelébe. A basali út fekvése megfelel a Savaria-Sopianae - Mursa- Sirimium közti római útvonalnak. 175 Györffy, Tört. Földrajz I. 904. 176 Györffy Tört. Földrajz I. 667. 177 Nyelvemléktár X. Bp. 1888, 56-61.: XV Bp. 1908, 262-267. 178 Bogyay Tamás: Brevnov és a magyar misszió, in: Kelet-Közép-Európa szentje: Adalbert (szerk. Somorjai Ádám OSB, Bp. 1994, 201-202: Bonaventura Piter, Rajhrad prépostja szent Günterről szóló könyvében írt arról, hogy „Istvánt rábírta volna, hogy a Szala folyó szigetén, ahol Günter barátja, Péter, az egyik latin, aki egykor Adalberttel együtt Rómából Csehországba ékezett, remeteként élt kolostort alapítson, és Pétert első apátnak nevezze ki" (Piter könyvét nem láttam: Thesaurus absconditus in agro seu Monasterio Brzewnoviensis prope Pragam Ord. Sancti Benedicti S. Guntherus Confessor / Heremita Ante Princeps Hassiae, sive Thuringiae S. Stephani Hungarorum Regis cognatus, Brünn 1762, 156-168.) 179 Gandersheim apátnője a 10. század végén Gizella apai nagynénje, Gerberga volt. Ezért elvileg nevelkedhetett éppen a kolostorban. Mivel az Istvánnal kötendő házasságra II. vagy III. Ottó kijelölte, azt követően aligha élhetett tovább a kolostorban: Gerberga II. Ottónak olyannyira ellenfele volt, mint az apja, Civakodó Henrik. A későbbi középkori hagyomány szerint az apátnő meg akarta mérgezni az uralkodót (Althoff, Gerd: Gandersheim und Quedlinburg FMSt 25, 1991, 141.).
