Századok – 1999

Közlemények - Gergely András: Bécs és Pest-Buda 1848 nyári iratváltása a magyar hadügyi önállóság ügyében II/313

326 GERGELY ANDRÁS A kölcsönös egyetértés valóban eszközöltetett, mindaddig, amig vezérőrnagyi előléptetések be nem következtek. Ami ugyanis a péterváradi és eszéki erődparancsnokoknak, illetve a zimonyi parancsnoknak az osztrák hadügyminisztérium által hivatkozott nyugdíjazását és Martony vezérőrnagynak, az árkász- és aknászcsapatok parancsnokának, Jovich báró nyugalmazott vezérőrnagynak és Millenkovich nyugalmazott ezredesnek a kinevezését illeti, Mészárosnak el kell ismernie, hogy ezeket a kinevezéseket egyoldalúan, az osztrák hadügyminiszter véleményével ellenkezve eszközölte. Mindez azonban az akkori ismert körülmények rovására írandó, mivel igénytelen nézete szerint az erődítési parancsnokságok nem nyughelyek, és ha egy erőd, mint Pétervárad, amely a régi rendszer folytán védelmi eszközeit tekintve — amelyeknek csak elviselhető állapotba hozása egy milliót követel — elhanyagoltatott, akkor veszély fenyeget és egy elaggott, babérjain pihenő erődparancsnok nem ide való, és ha Mészáros vétett is a formák ellen, amikor egy energikus, műszaki tekintetben tekintéllyel bíró személyt ajánlott; mindenesetre az ország közjava ellen, amely az összmonarchiáéval szoros kapcsolatban áll, nem vétett. Ami a másik két nyugdíjazottat illeti, elismeri ugyan azok jó szolgálati teljesítményét is, de azok elaggóttsága folytán bátorkodott másokat indítványozni, éspedig olyanokat, akik minden olyan gyanúsítgatást megcáfolnak, mintha az ország más nyelvű és nemzetiségű lakosait gyűlölnék a magyarok, és mintha utóbbiak szándékosan elnyomnák a horvátokat és a szlavóniaiakat. Egy másik indíték, amiért a rövidebb, de törvényes utat választotta, a haza veszélye volt, és mivel ő azon helyek betöltését derekasabb egyénekkel — a most jelentkező zavarok, ellenállás és felkelés folytán — kötelességének tartotta, hogy a ráháruló felelősségnek az országgyűlésen megfelelhessen. A határőrvidékiek, mint Mészáros megjegyzi, mindmostanáig más oldalról is parancsokat kapnak, és az elhelyezést, továbbá a törvénykezési és gazdasági igazgatást illetően a magyar hadügyminiszternek még mindig nincs befolyása, jóllehet a magyar hadügyminisztérium által hozzájuk intézett rendeletek csak hasznukat és javukat célozzák. És jóllehet a magyarországi főhadparancsnokság, mint ahogy a többi magyar koronához tartozó is, nyomatékos királyi rendeletek folytán hatáskörébe tartozik, olyannyira, hogy az osztrák hadügyminisztériumnak, ha ott valami követelni valója van, a magyar hadügyminisztériumhoz kell fordulnia, mégis azt kell látnia, hogy az osztrák hadügyminisztérium egyes osztályai az ő /:a magy. hadügyminiszter:/ alá tartozó főhadparancsnokságoknak az ő törvényes állásának megkerülésével - közvetlenül utasításokat bocsátottak ki: olyan eljárás ez, amelybe, mint magánszemély, belenyugodnék is a békesség kedvéért, de a törvényhozó gyűlés és a közvélemény ezzel nem békélhetne meg. Továbbá a magyar hadügyminiszter, miután néhány, a körülmények által kényszeritett rendelete megkapta a legfelsőbb jóváhagyást, hogy elkerülje az erre vonatkozó megjegyzéseket, a magyar külügyminisztérium útján azt kérte az osztrák hadügyminisztériumtól, hogy minden, magasabb katonai posztokra alkalmas magyar és a magyar koronához tartozó egyén nevét, akik szükség szerint Magyarországon alkalmazhatók lennének, közölje - és még erre nem kapott választ. Mindebben Mészárosnak nem volt semminő elkülönülési szándéka, csak azt akarta,