Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
MAGYAR HADITERVEK GÖDÖLLŐTŐL KOMÁROMIG ... 281 majd Jablonowski-hadosztály két dandára az április 10-i váci ütközetben és az április 19-i nagysallói csatában harcolt. A Simunich altábornagy vezette komáromi ostromsereg egyik (Sossay) dandára április 22-én, a másik (Lederer) dandár csak április 26-án került tűzbe. A Rákos mezei harcokban az I. és III. hadtestek egyes dandárait alkalmazták. Ezek közül a csapattestek közül teljes, futással végződő, vereséget egyedül a Nagysallónál jelenlévő három (Hertzinger, Dreyhann, Strasdil) dandár szenvedett, komolyabb megingást az I. (Jellacic) hadtestnél (Tápióbicske, Isaszeg) és a Lederer-dandárnál tapasztalunk (Komárom). A cs. kir. hadsereg 23 dandárából tehát összesen 3 volt harcképtelen, további 6 dandárnál (Jellacic-hadtest, Lederer-dandár) lehetett feltételezni, hogy csak kisebb ellenállást tudnak kifejteni. A nyugati határszélre visszavonult 18 dandárból 3 volt hosszabb-rövidebb ideig harcképtelen, s egynek (Lederer) csökkent a harckészsége. A többi dandárok közül négy (Schütte, Teuchert, Theissing, Veigl) tökéletesen érintetlen volt. A fegyvernemek közül a gyalogság szenvedett viszonylag sok csapást, a lovasság azonban vagy döntetlenre „teljesített" az összeütközésekben (Hatvan, április 2.; Tápióbicske, Isaszeg), vagy egyértelmű fölényben volt (Hatvan, április 5.; Komárom, április 26.) A tüzérség három tábori löveget (Nagysallónál és Komáromnál), illetve hét ostromlöveget (Komáromnál) veszített. A magyar hadsereg valamennyi ütközetét és csatáját túlerő birtokában nyerte meg, a komáromi csata nagyjából egyenlő erők mellett lényegében döntetlenre végződött. Jelentősebb számú fogoly egyedül Nagysallónál és Komáromnál került a magyar fél kezére; ez utóbbi helyen a csata első szakaszában, amikor két magyar hadtest ereje zúdult egyetlen cs. kir. dandárra.109 A magyar fősereg vezetése tehát ezekkel a tapasztalati tényekkel és a felderítési adatokkal számolhatott az újabb hadművelet céljának kitűzésénél. Weldennek a cs. kir. hadsereg állapotára vonatkozó jelentései közül egy sem került a magyar fél kezére.11 0 109 Az egyes összecsapások részleteire ld. A feldunai hadtest 113-244. 110 Efölött sajnálkozik Rédvay István 74.: „Meg lehetünk róla győződve, hogyha a szerencsés véletlen Weiden levelei közül csak egyetlen-egyet juttat kezei közé, habozás nélkül vetette volna magát az osztrák hadseregre". Ezt — Pálffy János emlékirata alapján — kétségbe vonja Spira György 1956. II. 207. és Spira György, 1998. 562. Pálffy a következőket írja: „Mikor br. Veiden generális Windischgrätz hercegtől átvette a fővezérséget a magyarországi osztrák hadsereg fölött, jelentést küldött az osztrák minisztériumhoz az átvett tábor állapotáról. Részletesen leírt mindent. Főbb pontjai ezek: A dunántúli öszves osztrák sereg száma 45.000 emberre olvadt le, de ezek testileg teljesen kimerülve, s erkölcsileg a vereségek által annyira demoralizálva vannak, miszerint ezen sereggel nemhogy egyetlen csatát lehetne vívni, hanem Bécs falai alatt sem lehetne megállani. Ezen jelentést előőrseink elfogván, a Görgey kezei közé jutott, ki azt Debrecenbe küldötte a kormánynak, hol én magam is olvastam. Görgey tehát positivus adatból győződött meg afelől, hogy az osztrák hadsereget ütközet nélkül űzheti maga előtt, túl Bécsen is". Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. S. a. r. Szabó T. Attila. Kolozsvár, é. n. 168-169. Az 1849 április 20-án reggel fél 10-kor Esztergomból a cs. kir. hadügyminisztériumnak írott jelentés eredetije valóban megvan, azonban Weiden csupán a cs. kir. hadsereg beszorított állásáról ír, Bécs védelmének reménytelenségéről nem. A jelentést azonban nem a feldunai hadsereg főparancsnoksága, hanem egy felvidéki magyar portyázó csapat küldte meg Debrecenbe, ahová az május l-jén érkezett. Weiden jelentését ugyanis a cs. kir. hadügyminisztérium április 21-én másolatban megküldte a Benedek Lajos vezette cs. kir. dandárnak, s útközben került egy magyar gerillacsapat kezére. MOL OHB 1849:6475. Kossuth a jelentést május l-jén küldte meg Aulich Lajos vezérőrnagynak. KLÖM XV 179. A jelentést közölte a Marczius Tizenötödike május 7-i száma, s ezt a közlést vette át Tragor Ignác: Vác története 1848-
