Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
270 HERMANN ROBERT se ereszkedjetek, amíg egy ember lesz a határok közt De már a fővárosra szükségünk van, az mérlege az európai véleménynek; azonban, te tudod mit kell tenni", „...csak egyszer Pestről küldhesd rendeletedet, szívesebben tűröm a bajt" - írta másnap. Április 27-én a nagysallói győzelem és Budapest bevételének hírére rendezett spontán ünnepség részleteiről számolt be Kossuthnak, s még ezen a napon hirdetményben tette közzé a két hírt.67 Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos április 11-én arról írt Kossuthnak, hogy „torkig úszik örömben a nép Pest bevétele miatt, - szinte rosszul esik az ellenkezőt mondanom, ha kérdeztetem".6 8 Egyetlen személy volt, aki állítólag a Bécs elleni támadást javasolta: Bem altábornagy, az erdélyi hadsereg fővezére. Komárom 1849 áprilisi felmentése után állítólag egy francia nyelvű emlékiratot intézett Kossuthhoz, s ebben a következőket írta: „Miután Görgei tábornok győzelmes elényomulásában Komáromot felmentette, nyomon kell követnie az ellenséges hadsereget, nem szabad nyugtot engedni neki, ha mindjárt seregének egyharmada kidől is, feltartóztathatatlanul Bécs ellen nyomulni, miközben néhány portyázó csapat az ellenséges sereg két szárnyának megkerülésével nyomuljon a székváros felé. Ha egyszer Bécsben van, ő diktálja a békét".69 Az április 24-i haditanács A magyar fősereg április 22-én vonult be Komáromba. Ugyanezen a napon a Lenkey János vezérőrnagy megtámadta a csallóközi cs. kir. erőket, és visszavetette őket, s ezzel a Duna északi partján megszűnt a vár ostromzára. A déli parton lévő zároló erők elűzését viszont egyelőre megakadályozta az, hogy a hajóhidat az ellenséges tüzérség elsüllyesztette. Ezért előbb hidat kellett verni a Dunán. Az ezzel járó rövid pihenő adott alkalmat arra, hogy április 24-én, egy György napi összejövetel keretében a fősereg parancsnokai megbeszéljék a követendő haditervet. A tanácskozásról Klapka emlékiratainak harmadik változata tájékoztat. Klapka elmondja, hogy Weiden, „amint az előrelátható volt", már két nappal korábban elhatározta, hogy kiüríti Pestet, s Bécs fedezése céljából a határig vonul vissza. „Minél hosszabban késlekedünk a jobb parton még ott tartózkodó ostromló sereg megtámadásával, annál inkább lehetett félnünk, hogy kirohanásunk esetére az egész osztrák sereggel kell szembeszállanunk". Emellett Weiden a Jellacic-hadtestet Budán hagyta, hogy onnan a szerbekkel való egyesülés céljából dél felé vonuljon. Ezért a létszámveszteségért azonban „gazdagon kárpótolta a Komáromot ostromló hadtest". Az említett tanácskozáson két nézet vetődött fel. Bayer ezredes „a világ minden kincséért sem akart semmit sem hallani a Dunán való átkelésről s a jobb parton elsáncolt ellenség megtámadásáról; ő amellett volt, hogy az operációt a bal parton kell folytatni, az ellenséget a határon átszorítani, és Pozsonyt elfoglalni". Vele szemben Klapka a vár teljes felmentése, és a jobb parti sáncok bevétele mel-67 Csány László II. 257., 260-261., 270., 274., 292., 294. 68 Szemere 456. 69 Gelich II. 444.; III. 280.
