Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
262 HERMANN ROBERT vitatták, s így a haditanácson — noha mérlegelték a főváros felszabadítását célzó egyenes támadás eshetőségeit — közös álláspontként született meg a megkerülő hadművelet terve. Mi volt a hadművelet távolabbi célja? A megkerülő hadművelet tervéből már eleve következett, hogy a terv készítői tisztában voltak azzal a ténnyel, miszerint a magyar hadsereg nemigen remélheti az ellenség megsemmisítését. A közvetlen hadműveleti cél Komárom felmentése, és ezzel az ellenségnek az országból történő „kisakkozása" volt. Ε „kisakkozás" katonai célja az ország területének felszabadítása, ezzel összefüggő politikai célja pedig a főváros szabaddá tétele volt. Erre mutat az is, hogy amikor Kossuth április 9-én a haditervről értesítette az OHB-t, a tudósítást a következőképpen regisztrálták az OHB iktatókönyvében: „Kormány-elnök úr közli azon tervet, mely Budapest visszafoglalására dolgoztatott".36 Mindezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert máig létezik olyan történészi vélemény, amely a tavaszi hadjárat mindkét szakaszát alapvetően kudarcnak tekinti, miután nem került sor az ellenség megsemmisítésére.3 7 Ε szemlélet képviselői — 36 MOL OHB. Iktatókönyvek. 1849:5499. A bejegyzésre Barta István hívta fel először a figyelmet. KLÖM XIV 6. 1. jegyzet. Ennek alapján írtam azt Spira György „Jottányit se a negyvennyolcból!" című munkájáról szóló kritikámban, hogy Kossuth már április 9-én tervet dolgozott ki Buda visszafoglalására, s ezért indokolatlan Spira azon véleménye, hogy a vár visszavételének ötlete nem Kossuthtól származott. Századok, 1991. 387. Spira György e megjegyzésemre reagálva, a következőket írja: „Ebből a szövegből tehát a valóságban mindössze annyi olvasható ki, hogy az előző napokban a harcoló csapatokkal tartó, s a táborból Debrecenbe épp 9-én visszainduló Kossuth felkerekedése előtt levelet írt a honvédelmi bizottmány Debrecenben maradt tagjainak, s ebben a (ránk nem maradt) beszámolóban tájékoztatta őket a 7-i gödöllői haditanács döntéseiről, azaz arról, hogy a haditanács — mint mi már tudjuk — olyan tervet dolgozott ki, amelynek a keresztülvitelétől kifundálói többek között azt várták, hogy az ellenséget a főváros harc nélküli kiürítésére fogja késztetni. Az viszont, hogy Kossuth ekkor tervet készített Buda ostrom révén [kiemelés az eredetiben -H. R.] történő visszafoglalására és a fősereg zömének a budai vár elleni bevetésére, már csak azért sem magyarázható bele ebbe a — különben sem pusztán Budát, hanem „Buda-Pest"-et emlegető — szövegbe, mert ekkor nem Kossuth, de még Windisch-Grätz vagy Hentzi sem sejthette, hogy a császári csapatok két hét múlva Pestet valóban harc nélkül ki fogják üríteni, a budai várat ellenben továbbra sem hagyják el". Spira, 1998. 516. 217. jz. Mindezzel kapcsolatban csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a főváros elleni egyenes támadás — amely Kossuth eredeti elképzelése volt — feltételezte a budai vár ostromát is, azt ugyanis aligha lehetett várni, hogy ebben az esetben Hentzi — megijedvén a pesti oldalon megjelenő honvéd tömegektől — harc nélkül fogja kiüríteni; ahogy azt sem lehetett várni, hogy ha az ellenséges főerőket még Buda környékén sikerül harapófogóba fogni — amire az erdélyi hadsereggel kapcsolatos tervek adtak alapot — a várőrség hasonlóképpen kivonul az erődből. Legfeljebb az a meglepő, hogy Spira György említett kritikám további érveivel, amelyekből Kossuth Buda bevételével kapcsolatos „óhaja" egyértelműen kiderül — híven korábbi történészi módszereihez — egyáltalán nem foglalkozik. Aminthogy az is figyelemreméltó, hogy Spira György szerint Buda-Pest nem jelenti egyben Budát is. Holott, ha az első közigazgatási egyesítésre még Buda bevételét követően is több mint egy hónapot kellett is várni (ld. Spira György, 1998. 600-602.), semmilyen jel nem mutat arra, hogy Kossuth akkor is Pestre szándékozott volna visszaköltöztetni a kormányt és az országgyűlést, ha Buda továbbra is a cs. kir. csapatok kezén van. 37 Spira György, 1956. 194-195. szerint Kossuth célja az ellenség megsemmisítése volt, s azért fogadta el a gödöllői haditervet, „amely nem Pestben, de nem is Komáromban, hanem Komáromon át a Dunántúlban jelölte meg a főcsapás irányát, s nem az ellenség elvonulásra kényszerítésében, hanem megsemmisítésében állapította meg a további hadműveletek legfőbb célját is". Utóbb úgy véli, hogy a korábbi feldolgozások Görgei és Klapka emlékiratai által félrevezetve tárgyalják a történteket, holott a két emlékíró csupán Kossuth és a tábornokok kezdeti álláspontját ismerteti, „s mindkettő úgy tünteti fel, mintha a megbeszélésen Kossuth egyszerűen feladta volna eredeti álláspontját, s teljesen magáévá tette volna a tábornokok eredeti álláspontját". Holott Kossuth nem
