Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
260 HERMANN ROBERT A harmadik változatban arról ír, hogy Görgei az isaszegi csata után április 7-én Gödöllőre hívta, hogy ott Kossuthtal személyesen beszéljék meg a további hadműveleteket. Klapka szerint először a függetlenség kimondása került szőnyegre, noha leírása e tekintetben nem egészen egyértelmű. Eszerint Kossuth szerencsekívánatokkal halmozta el a tábornokokat a legutóbbi győzelmekért. „Nekünk nem volt időnk, hogy eddig politikával foglalkozhattunk volna, s csupán egyetlenegy cél felé törekedtünk, hogy az ellenséget meggyőzzük Nem csoda hát, ha Kossuth fényes ékesszólása megnyert bennünket, s nézetei ellen semmit sem szólottunk". Ε nézetekről azonban csak igen áttételesen szól. „A politikai helyzetnek eme rövid megbeszélése után a katonai műveletek tárgyalására került a sor" -folytatja Klapka. A haditanácson két elképzelés vetődött fel: „vagy nyomuljunk összes érőnkkel a fővárosok ellen, s a Rákos mezején egy fő ütközetben döntsük el a hadjárat sorsát, vagy pedig itt az ellenséget csupán látszólagos támadásokkal foglalkoztatván, a sereg nagyobb részével a komolyan fenyegetett Komárom várának - az ország legerősebb védbástyájának segítségére siessünk. A rákosi csata eldöntetlenül is maradhatna, de ha Komárom elesik, akkor az ellenségnek hatalmában lenne itt egy újabb és sokkal erősebb alapot biztosítani magának, ahonnan a Felső-Duna egész vidékén a határtól a fővárosig az ország leggazdagabb részén uralkodhatnék; ellenben ha sikerülne Komáromot az ostrom alól fölmenteni, és innen egyesülve a várőrséggel az ellenség fő összeköttetési vonalát fenyegetni, akkor a fővárosok kiürítésének okvetlenül be kellene következnie, s az ellenség kénytelen volna, hogy Bécset fedezhesse, gyors menetben a határig visszavonulni". Klapka maga is ez utóbbi nézetet pártolta a haditanácsban - ami azt is jelenti, hogy nem ő volt az indítványozó és a szerző. A leírás lényegében egybeesik Görgei ismertetésével, s az is kiderül belőle, hogy a komáromi hadművelet legfőbb célja az volt, hogy az ellenséget a főváros kiürítésére kényszerítsék.30 Klapka tapintatosan hallgat arról, hogy a vitában ki képviselte a fővárosok azonnali visszavívásának gondolatát, ám ez bizonyára nem Görgei volt, s nem is Bayer; hiszen Görgei helyeslését maga Kossuth is említi. Akkor vajon ki lehetett? Gáspár András, a VII. hadtest parancsnoka aligha; egész hadvezéri működése arra mutat, hogy csupán jó parancsvégrehajtó volt, semmi több. Aulich Lajos, a II. hadtest parancsnoka? Kevéssé valószínű, hiszen ez esetben Görgei aligha reá bízza azt az igen nagy tapintatot és türelmet igénylő feladatot, amelyet az ellenséges főerők hetekre történő lekötése jelentett. Talán Damjanich? Az ő habitusától valóban nem állt volna távol egy ilyen megoldás. A legvalószínűbbnek azonban — saját vallomásai ellenére — maga Kossuth látszik. Hiszen két visszaemlékezésében sem állítja azt, hogy a haditervet ő javasolta, csupán azt, hogy ő tűzte ki, illetve ő szabta meg a következő hadműveleti célt. Ezt, mint az ország jelenlévő első számú politikai vezetője, kétségkívül csak ő tehette meg. De ebből még nem következik, hogy a haditerv tőle származott volna. S miután mind az első, mind a második haditerv céljaként a főváros felszabadítása szerepelt, s Kossuth a tavaszi hadjárat második szakaszában is ezt sürgette, valószínűsíthető, hogy az egyenes támadás gondolatát azért adta fel, 30 Klapka: Emlékeimből 121., 123-124.
