Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
TANULMÁNYOK Urban Aladár AGITÁCIÓ A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGÉRT 1848/49-BEN Történetírásunk a köztársasági gondolat első hazai jelentkezését magától értetődően a Martinovics által elindított, úgynevezett jakobinus mozgalomban látja. Egyben megállapítja, hogy a francia forradalom mintájára elképzelt átalakulás és a köztársaság megteremtésének feltételei a korabeli magyar társadalomban nem voltak adottak. A résztvevők nézeteit, a szervezkedésnek és azok felszámolásának részleteit Benda Kálmán jó négy évtizeddel ezelőtti kutatásainak, a mozgalom iratainak kiadása jóvoltából kellően ismerjük. Nincsenek összefoglaló ismereteink azonban a köztársasági gondolat reformkori továbbélésének és erősödésének majd 1848/49. évi nyilvános hirdetésének és megvalósítási törekvésének részleteiről. Joggal állapította meg a magyarországi köztársasági eszmék és mozgalmak témakörében 1989 őszén rendezett ülésszakon Pölöskei Ferenc, hogy hiányzik az említett kérdéskör bemutatása, mélyebb elemzése.1 Az 1794-ben kibontakozott, majd rövidesen felszámolt és véresen megtorolt magyarjakobinus mozgalom ösztönzője az egész Európára kiható nagy francia forradalom volt. Szervezői a széleskörű hazai elégedetlenséget felhasználva a Habsburgoktól elszakadt, önálló országot, a szabadságot és egyenlőséget megvalósító köztársaságot akartak létrehozni.2 A megfélemlítés légkörében az eljövendő évtizedekben, jelenlegi ismereteink szerint az 1820-as évek végéig nincsen számottevő nyoma a republikánus eszmék teijedésének hazánkban.3 Az 1820-as évektől lejátszódó európai események (a liberálisok átmeneti sikere Spanyolországban, az itáliai karbonárik megmozdulásai), majd az 1830-as újabb francia forradalom és azt követően a francia republikánusok felkelési kísérletei a sajtó révén beszédtémává tették a köztársaság mint kormányzati forma gondolatát. Megvalósítására itthon nem alakultak összeesküvő csoportok, s a republikánus eszmék iránt érdeklődők inkább az idegen uralommal voltak elégedetlenek, mintsem hogy többségükben kiérlelt antimonarchista érzelmeket tápláltak volna. Ez a folyamat még részletes feldolgozást igényel, de az már most is világos, hogy a társadalmi változást igénylők új generációjának mintát kereső érdeklődése a békésen fejlődő „szabad státusok": az Egyesült Államok felé fordult. Ezeknek az 1 Ld. A köztársasági eszme és mozgalom Magyarországon. Szerk. Pölöskei Ferenc. Bp. 1990. Előszó. Valóban a 150 év előtti eseményeknek erről a vetületéről csak egy kisteijedelmű disszertáció jelent meg. Ld. Erdős Ernő: A köztársasági eszme és az 1848-49-i hírlapok. Bp. 1914. Ld. még Rédey Tivadar aktuális indíttatású cikkét: Köztársasági publicisták 1848-ban. Vasárnapi Újság 1918. december 29. 2 A részletekre ld. Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története. Bp. 1957; A magyar jakobinusok iratai I-III. S. a. r. Benda Kálmán. Bp. 1952-1957; Hajdú Lajos: A köztársasági eszme jelentkezése a magyar politikai gondolkodásban. In: A köztársasági eszme és mozgalom Magyarországon. 7-15. 3 Tudunk azonban arról, hogy Kassán, a pápai és a sárospataki református kollégiumban titkos társaságok alakultak, forradalmi dalokat énekeltek és a diákok egymást „republikánus atyámfiainak" szólították. Benda, A magyar jakobinus mozgalom 81.
