Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
18 TÓTH ENDRE volt az egyházszervezet és a keresztény hitélet, hagyomány: azaz Galliából8 9 , Rómából9 0 vagy ritkán keletről. Főképp Rómából, amint számos példa mutatja a 8-10. században, mert a pápa tekintélye hitelesítette az adományozott ereklyét9 1 . A transzlációt kezdeményezhette az uralkodó9 2 vagy az uralkodó tekintélyével a hozzá közelálló családok, az egyházi hierarchia magas állású képviselője9 3 : a végrehajtására római követjárással került sor. Az ereklye annak a helynek, vagy akár országrésznek a tekintélyét, ahová érkezett9 4 , jelentősen megnövelte. Német területre gyakran Eszak-Itáliából is szállítottak ereklyéket. Az ereklyét a politikai igazgatásnak és a résztvevő egyházi szervezetnek a területén, a püspökség székhelyén vagy az arra kijelölt alkalmas helyen — gyakran monostorban — vagy egyházi központban, újonnan épült templomban helyezték el. 813-ban a mainzi zsinat Nagy Károly kívánságára úgy rendelkezett, hogy Ne corpora sanctorum transferantur de loca ad locum, és az átszállítást az uralkodó (püspök vagy zsinat) jóváhagyásától tette függővé95 . A 9. századtól a kezdeményező magas állású személy is lehetett, aki az általa alapított egyházi létesítmény súlyát akarta az ereklyével növelni: a személyes római zarándoklatra ez esetben is szükség volt. Noha éppen Bajorországból a 9. század első felében rendszeresen zarándokoltak papok és világiak Rómába,9 6 — a zarándokok Húsvét után keltek útra, — arról nincsen híradás, hogy az egyházi hierarchia alacsonyabb fokán állók vértanú-ereklyéket szereztek volna: ez a magas állásúak — nem gyakori — kiváltsága volt9 7 . 89 Szent Vitus ereklyéit először Sándoréval együtt a 8. században Rómából St. Denisbe, majd onnan 836-ban Corveybe szállították (Prinz, Friedrich: i. m. 1967, 15.), ahonnan tovább terjedt Vitus tisztelete. 90 Ereklyetranszlációk a birodalmon belül (Galliából) és Itáliából (Rómából): Hotzelt, Wilhelm: Translationen von Martyrerleibern aus Rom ins westliche Frankreich im 8. Jarhundert, Archiv für Elsäss. Kirchengeschichte 18, 1938, 1-52.; Prinz, Franz: Stadtrömisch-italische Märtyrerreliquien 1967. Továbbá: Beissel i. m.; Mikoletzky H.L.: Sinn und Art der Heiligung im frühen Mittelalter, MIÖG 54, 1949, 83-122, Fichtenau, Heinrich: Zum Reliquienwesen im frühen Mittelalter, MIÖG 60, 1952, 60-89; Ewig, Eugen: Die Kathedralpatrozinien im römischen und fränkischen Gallien, HistJb. 79, 1960, 1-61. 91 További transzlációk; 827: Marcellinus és Petrus ereklyéi Romából Steinbachba (Kr. Erbach) Einhard, Translatio et miracula ss. Marcellini et Petri, SS XVI, 243, Streich, Gerhard: Burg und Kirche während des deutschen Mittelalters, Vorträge und Forschungen Sonderbd. 29. I. Sigmarigen 1984, 44-5. Liudolf gróf (a szász dinasztia őse) római zarándoklat után vitte haza Szent Anasztáz és Ince pápák maradványait az általa alapított gandersheimi kolostorba, Streich: i. m. 126. A 8. században a reichenaui neveltetésű Rátold veronai püspök (802-840) nevéhez fűződik több transzláció: így jutottak szent Márk ereklyék a reichenaui, Theopontus és Senesius vértanuk valamint szent Zeno ereklyéi a bodeni tó partján általa alapított kolostorba (Cella Ratoldi, Ratolfzell). Megerősítette a Schienenben őrzött Genesius ereklye hitelességét (Stadler, Ch.: Rátold, LexMitt VII 461). 92 Liupramm salzburgi érsek római útját 851-ben, amikor szent Hermes ereklyéit szerezte meg, az uralkodó engedélyezte: Liuphrammus... metropolita...cum concensu ecclesiasticorum virorum et licentia domini senioris nostri Ludowici serenissimi regis orationis causa Romám peciit, Dümmler i. m. 295-. 93 Heinzelmann, M.: i. m. 1979, 95. 94 Heinzelmann, M.: i. m. 1979, 34. 95 Ua. 36., további adatokkal. 96 800-ban Helmuni (TradFreising 166b), 816 Fritilo Langenspringenből (Uo. 359.), 819: Dietpold pap Holzhausenből (Uo. 409), 826: Uualtheri Reichertshausenből (Uo. 530). 97 Sturm Josef: Die Anfange des Hauses Preysing, München 1931, 18.
