Századok – 1999

Történeti irodalom - Sroka Stanislaw A.: A magyar Anjouk családi története (Ism.: Piti Ferenc) I/210

212 TÖRTÉNETI IRODALOM 212 (a hosszabb citálások elkerülése végett) néhány olyan munkából, amelyek kifejezetten az Anjoukorral foglalkoznak vagy genealógiai alapvetésúek (az összefoglaló magyar történeti, illetve középkortörténeti szintézisekre tehát most nem térünk ki), s amelyekre Sroka nem hivatkozik. Dümmerth Dezső az "Anjou-ház nyomában" c. könyvében (Bp., 1982.), valamint Bertényi Iván "Nagy Lajos király" c. monográfiájában (Bp., 1989.) nem említi Károly Róbert leányait. Pór Antal 1892-ben, a Századok hasábjain közzétett tanulmányában (A Piasztok és a magyar Anjouk közötti rokonság) Erzsébet voltát nem ismeri el, Katalint viszont (mint Károly Róbert törvénytelen leányát) II. Henrik schweidnitzi herceg feleségének tekinti, akiknek házasságából született Anna, IV Károly császár harmadik felesége. A Képes Krónika Bellus Ibolya-féle fordítását tartalmazó kötetben (Bp., 1986.) Csapodiné Gárdonyi Klára a Képes Krónika kódexének miniatúráiról írt kísérőtanulmányt. A kódex 140. oldalán Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné látható öt gyermekkel (Lajos, Endre, István, Károly és László hercegek). Gárdonyi Klára sorait idézzük: "A krónika szövegében csak négy fiú születéséről van szó, minthogy István herceg 1332-ben született, a krónika viszont az 1330-as év eseményeivel megszakad. A miniátornak kellett hogy tudomása legyen az 1354-hen meghalt Istvánról. Károly Róbertnek és Erzsébetnek összesen hét gyermeke volt: öt fiú és két leány [Katalin és Erzsébet]." (556. oldal) (Itt jegyeznénk meg, hogy ezen miniatúra — amely Sroka könyvének címlapját is díszíti — valóban nem jelenti feltétlenül azt, hogy Károlynak és Erzsébetnek csak fiai lettek volna, ugyanis a Képes Krónika miniatúráin a királyi párok gyermekei közül csak a hercegeket, azaz a fiúkat ábrázolta a miniátor, hercegnőt csak egy esetben: a kódex 123. oldalán látható II. András király — szentté avatott! — leánya, Erzsébet.) W K. Isenburg genealógiai munkája (Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten. I—II. Marburg, 1953.) I. kötetének 193. táblázata szerint az 1355-ben elhunyt Katalin, Károly Róbert leánya ezen, 1343-ban meghalt II. Henrik schweidnitzi herceg felesége volt, s az ő házasságukból született Anna, aki IV Károly császár felesége lett 1353-ban. A II. kötet 196. táblázatában pedig azt láthatjuk, hogy az 1367-ben elhunyt Bolestaw oppelni herceg felesége Erzsébet, szintén Károly Róbert leánya volt. Ugyanezen adatok olvashatók Wtodimierz Dworzaczek genealógiai művében (Genealógia. Tablice. Warszawa, 1959.), az 5. és 9. táblázatokban is. Jelen recenziónak nem feladata e probléma eldöntése. Ha azonban Sroka úgy véli, Jasmski véglegesen megoldotta a kérdést, csak hálásak lehetünk Srokának, hogy felhívta egy olyan alapvető szakmunkára a figyelmet, amely eszerint ismeretlen volt a magyar középkorászok előtt. Tény, hogy kevés magyar medievista ismeri és érti a lengyel szakirodalmat és a lengyel nyelvet - ámbár ez fordítva is igaz. Maga Sroka írta 1994-ben az Aetas lapjain: „...egymás tudományos eredményeinek ismerete nem tartozik a közös magyar-lengyel múlttal foglalkozó történészek fő erősségei közé". Ezen talán közös, a kutatók által jobban ismert, beszélt angol, német nyelvű tanulmánykötetek, valamint konferenciák és azok anyagai, esetleg kutatói tanulmányutak segíthetnének. Éppen ezért hasznos lett volna, ha Sroka addig is megosztja velünk: Jasmski milyen érvek, szakmunkák és főleg források alapján jutott végleges (?) megoldásra ebben a kérdésben. Mindenesetre, ha ez a kötetben (sajnálatos módon) el is maradt, reméljük, Sroka talán egy külön tanulmányban részletesen ki fog mindezekre térni. A kötet maradék részét Nagy Lajos király és gyermekei, valamint fivéreinek és gyermekeiknek vizsgálata teszi ki, ezekről érintőlegesen már említést tettünk. Itt Katalinnal, Nagy Lajos leányával kapcsolatosan tennénk csak megjegyzést. Sroka közli ugyan, hogy Lajos francia herceg volt a jegyese - a „miért" azonban itt (is) elmarad. (Nagy Lajost a pápa ösztönözte, hogy egyik leányát Nápoly trónjára segíti, ha a leányt eljegyzik V Károly francia király fiával, Lajos Orléans-i herceggel. Katalin korai halála miatt azonban a házasság és a terv nem valósult meg.) Néhány szó a kötet nyelvezetéről: az eredetileg lengyelül íródott szöveg fordítói jó munkát végeztek, olvasmányos stílus jellemzi a kötetet, amelyben csak ritkán találkozunk helyesírási vagy otiláris hibákkal. A legfeltűnőbb természetesen a magyar olvasónak azon néhány névalak, amely pontatlanul avagy „lengyeles" formában maradt a kötetben. így a 21. és 22. oldalon „halics-volhíniai" helyett „Halics-Wlodzimierzi" szerepel, ill. „Stiborici Stibor" helyett „Scibor de Sciborzyce", a 31., 32. és 34. oldalon „Avignon" helyett „Avinion", „Calabria" helyett „Kalábria", ill. „Aversa" helyett „Avers" olvasható, Jagelló litván fejedelem neve pedig a 45—Í6. oldalakon „Jagietto" alakban maradt. Szintén furcsa, hogy a külföldi szerzők neve magyaros — vezetéknév plusz keresztnév kezdőbetűje — alakban szerepel, pl. a 20. oldalon Górka O. (ellenben a 21. oldalon már helyesen O. Górka!). A kötet maga egyebekben formailag szép kiállítású, tagolt szerkesztésű, benne jól kiválasztott fotók láthatók az Anjoukkal kapcsolatos helyszínekről (pl. Visegrád, Nápoly), ill. a