Századok – 1999

Történeti irodalom - Az Anjou-kori oklevéltárról (Ism.: Tóth Ildikó) I/207

TÖRTÉNETI IRODALOM 209 segédtudományi oktatásba az 1980-as évek elejétől belépő Makk Ferenc professzor és munkatársa, Almási Tibor segítségével Kristő professzor megkezdett oktató-nevelő munkáját kiegészítve már a legifjabb nemzedék tagjait is sikerült a 90-es évek első felében a JATE-n megindult medievisztika minor szakos képzés, illetve az akkreditált medievisztika PhD-képzés keretein belül a középkor és a forráskiadás iránt érzékennyé tenni. Munkájuk gyümölcsét mi sem bizonyítja fényesebben, hogy már olyan ifjú tanítvány is szinte kész kötettel állt elő, aki az Anjou-kori oklevéltár munkálatainak kezdetekor még csak az általános iskola padjaiban hallhatott az Anjou uralkodókról. Az előkészítés után a tényleges munkálatok 1983-ban kezdődtek. 1983 és 1985 között a könyvészeti és a folyóiratanyag átnézése folyt, vagyis feltérképezték, milyen Anjou-kori oklevelek vannak már kiadva. Az előzetes felmérések alapján a vállalkozás mintegy 45 000 magyar vonatkozású, Hungarica anyagot tartalmazó Anjou-kori oklevélnek regesztaszerü feldolgozását jelenti. A fő cél regesztagyűjtemény kiadása, ezért okleveleket eredetiben csak elvétve adnak közre. A regeszták magyarnyelvűsége mellett szól, hogy a felhasználók köre a magyar történelemmel foglalkozók közül kerül ki. A regesztázás a Zsigmondkori oklevéltár tapasztalatait figyelembe véve történt, ugyanakkor számos ponton eltér a Mályusz Elemér által a Zsigmondkori oklevéltár készítése folyamán alkalmazott gyakorlattól, így például az Anjou-kori oklevéltár kiadói nem tesznek különbséget a regeszták terjedelmében kiadott és kiadatlan oklevelek között, azokat egyazon mélységben dolgozzák fel, továbbá nem válogatnak „fontos" és „kevésbé fontos" oklevelek között. A mai magyar történettudomány egyik legnagyobb vállalkozását az 1980-as évek elején különböző városokban élő, eltérő intézményi keretek között dolgozó történészek indították, a kivitelezés során azonban — a sorozatos visszalépések következtében — alapvetően szegedi kutatók munkájává vált. Az oklevéltár anyaggyűjtéssel kapcsolatos kutatásait az Országos Tudományos Kutatási Map támogatja, a megjelentetés pedig kezdetben a Klaniczay Tibor akadémikus irányította Kulturális és történelmi emlékek feltárása, nyilvántartása és kiadása című program, majd a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma segítségével történik. A diplomák feldolgozása az 1980-as évek második felében indult meg. Az egyes kötetek évkörök szerint, ezen belül időrendben haladnak. Az első kötetek még több év okleveleit foglalják magukban, az 1320-as évek elejétől azonban a megnövekedett anyag szükségszerűvé teszi, hogy az egyes évek termései külön kötetekben lássanak napvilágot. A munka könnyítése és racionalizálása érdekében az egyes szerzők egymást követő évek regesztáinak elkészítésére kaptak megbízást, így kisebb vagy nagyobb időhatáron belül egy viszonylag hosszabb időszak anyagát egységben tudják szemlélni. Az eddig megjelent kilenc kötet az alábbi évkorokét öleli fel. A megjelenés időrendjében és számozását tekintve is az első kötet Kristó Gyula műve 1990-ben került ki a nyomdából, az 1301 és 1305 közötti évek okleveles termését tartalmazza 806 regeszta formájában. 1991-ben jelent meg a sorozat hetedik köteteként Blazovich László és Géczi Lajos munkája, ebben az 1323. év 733 oklevelének regesztája található. 1992-ben látott napvilágot a második kötet, mely az 1306 és 1310 közötti évek 1036 regesztáját foglalja magában Kristó Gyula összeállításában. Az 1993-as év termése az Anjou-kori oklevéltár nyolcadik kötete, Blazovich László munkája az 1324. év 613 regesztája. Ezt követte 1994 folyamán Kristó Gyula összeállításában az oklevéltár harmadik kötete, amely az 1311 és 1314 közötti évek 885 regesztáját tartalmazza. 1996-ban szintén Kristó Gyula gondozásában jelent meg a negyedik kötet az 1315 és 1317 közötti korszak 697 regesztájával. Ugyanebben az évben az Anjou-kori oklevéltár tizenegyedik kötete is kikerült a nyomdából: Almási Tibor műve az 1327. év 632 regesztáját foglalja magában. 1997-es dátummal jelent meg Géczi Lajos munkája az 1325. esztendő okleveles termését — 597 regeszta — tartalmazó kilencedik kötet. A legújabban kiadott gyűjtemény — ugyancsak Kristó Gyula műve —, az Anjou-kori oklevéltár ötödik kötete, az 1318-1320 közötti időszak 990 regesztáját foglalja magában. Az eddig megjelent kötetekben összesen 6989 regeszta olvasható: ez kb. húszezres okleveles anyagból származtatható, mivel sok esetben nincs meg az eredeti oklevél, átiratokból és másolatokból kellett a kutatóknak dolgozniuk. A vállalkozás fő célját, illetve a feldolgozás alapelveit a Kristó Gyula főszerkesztőségével működő, Blazovich László, Érszegi Géza, Makk Ferenc alkotta szerkesztőbizottság határozta meg. Mindezeket az 1990-es nyitókötet előszavában rögzítették. Ez alapján a sorozat köteteiben azon levéltári források kapnak helyet regeszta formájában, melyek 1301. január 1. és 1387. március 30. között keletkeztek, s az Anjou-kori Magyarország területére vonatkoznak. Ugyanakkor nem vették