Századok – 1999
Történeti irodalom - Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában (Ism.: Zsoldos Attila) I/206
206 TÖRTÉNETI IRODALOM 206 szőlőbirtoklással foglalkozó fejezet sugallja, vagy ez csak egyik része volt a változásnak, és az egyébként konzervatív rendszer a belső fejlődés útján jutott-e el az úrbéri rendszer megszületéséig? Ez utóbbit látszik ugyanis alátámasztani a mű több adata. Tringli István Ladányi Erzsébet AZ ÖNKORMÁNYZAT INTÉZMÉNYEI ÉS ELMÉLETI ALAPVETÉSE AZ EURÓPAI ÉS HAZAI VÁROSFEJLŐDÉS KORAI SZAKASZÁBAN Studia Theologica Budapestinensia 15. Márton Áron Kiadó, Bp. 1996. 194 ο. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának monográfiasorozata, jóllehet elsősorban a teológiai tudományok körét érintő értekezések közreadását tekinti hivatásának, esetenként kifejezetten történeti tárgyú munkák gondozását is magára vállalja. így látott napvilágot néhány évvel ezelőtt a Szent István személyével és korával foglalkozó írásokat tartalmazó „Doctor et aposotol" c. tanulmánygyűjtemény (STB 10. Szerk. Török József. Márton Áron Kiadó, Bp. 1994), s ez az örvendetes gyakorlat — mely a sorozat szerkesztőjének, Erdő Péternek a széles látókörét dicséri — a sorozat legújabb köteteként is egy olyan munka megjelentetését tette lehetővé, mely mindenekelőtt a középkörtörténet művelőinek és az iránta érdeklődők szélesebb táborának a figyelmére tarthat számot. Ladányi Erzsébet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense tudományos munkássága javát a korai magyar várostörténetet érintő kérdések vizsgálatának szentelte, s most megjelent monográfiája eddigi eredményeit tárja a nyilvánosság elé. A munka viszonylag hosszabb címe arra figyelmezteti az olvasót, hogy nem valamiféle, a „középkori város korai története" címkével ellátható, általános jellegű fejtegetést követhet nyomon. A szerző a szerteágazó kutatási lehetőségeket kínáló téma vizsgálatát azokra a kérdésekre összpontosította, amelyek önnön természetüknél fogva a korai városi intézménytörténet kardinális pontjait jelentik. Egyfajta narratív összefoglalás helyett ily módon az értekezés a címében foglalt kérdéskörök olyan jelenségeit helyezi előtérbe, amelyek gondos előtanulmányok után szintetizáló keresztmetszetet nyújtanak a középkori európai város rendkívül sokrétű intézménytörténetéről. Munkája során a szerző nagy súlyt fektetett az európai kutatás nemzetközi irodalmából leszűrhető tanulságok figyelembevételére. Az értekezés valóban imponáló szakirodalmi tájékozottságról tesz tanúbizonyságot: az olykor csupán kötelező formaságként kezelt nemzetközi kitekintés jelen esetben az előadás szerves részévé válik. Mivel korai várostörténetünk kisszámú és töredékes forrásanyaga a rokon jellegű európai fejlemények segítségével biztosabban értelmezhető, s az így nyert eredmények nem elszigetelt önmagukban, hanem az európai fejlődésbe ágyazottan fogalmazhatók meg — aminek szép példája az értekezésben Nagyszombat és Amiens helyzetének egybevetése —, indokolt és helyes, hogy az értekezés, a vonatkozó részek teijedelmében is megmutatkozó módon, kiemelten kezeli a nemzetközi szakirodalomnak a hazai anyag vizsgálatához is támpontokat adó megállapításait. Az értekezés, témaválasztásából fakadóan, szükségképpen az Árpád-kori magyar társadalomtörténet kérdéseit is tárgyalja, mégpedig Bolla Ilona ma már klasszikusnak számító szintézisére (A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Bp. 1983.) építve, a szabadságfogalom jogi kritériumát állítva a középpontba. Ebből a körülményből vezethető le a szerző azon felismerése, mely szerint egy-egy település jogi személyiségnek tekinthette magát már királyi kiváltságlevele elnyerése előtt is. Ε jelenség hátterében aligha elhanyagolható szerepet játszott ugyanis az, hogy a királyi földön megtelepedett hospes-közösségek egy tekintetben élesen elkülönültek a szűkebb földrajzi és társadalmi környezetükben élő királyi népektől. A hospesek ti. — miként azt a Szerző is nyomatékosan hangsúlyozza — közszabadok voltak, míg a különböző királyi birtokszervezetek népeit a tulajdoni függés köteléke kapcsolta az uralkodóhoz. Ennek az elkülönülésnek megvoltak a maga intézményi vetületei is, miként azt akár a soproni várnagy (a szokásos maior castri helyett ez alkalommal castellanus) és a falunagy (maior ville) 1230-as évekbeli együttes szereplése, akár a pozsonyi vár tisztségviselőinek sorában 1284-ben felbukkanó „a vár vendégtelepeseinek ispánja" (comes hospitum castri) említése is igazolja. Ez az elkülönülés lehetett társadalmi tekintetben a
