Századok – 1999

Történeti irodalom - Itämerensuomi Eurooppalainen Maa (Ism.: Bartha Antal) I/186

186 TÖRTÉNETI IRODALOM 186 „Negyedik rész: A 7. század és két keresztény nép a Balkán-félsziget közepén". A talányosnak tűnő cím mögött a román és az albán őstörténet kérdései rejtőznek. 3 fejezetéből egy 1987-ben, egy 1995-ben jelent meg, a befejező rész kiadatlan volt. A szerző is tudja, hogy a román témával tojáson jár, igyekszik hát tüntetően semlegesnek mutatkozni: „Daß meine eigenen Überlegungen ohne jeden Kontakt mit ungarischen Sachkennern angestellt wurden, sei nur en passant erwähnt" (280, 2. j.) - ezzel nem illene dicsekedni. A vitairodalomtól, vagy amit a szerző annak vél, szigorúan megtartóztatja magát, legyen szó román vagy magyar szerzőkről. Emiatt még az irodalmi jegyzékben is hiába keressük Tamás Lajos nevét és 1935. évi alapvető művének magyar címét avagy munkája francia változatát (Romains, Romans et Roumains dans l'histoire de la Dacie Trajane. In: Archívum Europae Centro-Orientalis II. 1936, a továbbiakban: AECO), avagy „A. Du Nay" tudományos alaposságú, valóban vitakönyvét (1977), még Alföldi András híres könyvének címét (Zu den Schicksalen Siebenbürgens im Altertum) sem merte leírni, holott egy helyen elárulja, hogy ismeri, az Alföldi neve után kitett évszámmal: „(1944)". Schramm tévképzete az, hogy a 40-es években írott magyar munkák (annak ellenére, hogy tudományosságban úgyszólván mindenkor megbízható alapokon álltak) Hitler hatalmi politikáját igazolták (Machtanspruch Hitlers rechtfertigten, 280, 6. j.), ami egyszerűen nem igaz. Személyesen is tiltakoznom kell amiatt, hogy az Erdély története 1990. évi német kiadásából úgy említi (egyébként mellékesen) az általam és Makkai László által írott részeket, mint a „vita magyarországi állását" (Stand der Diskussion in Ungarn, 280, 7. j.). A 40-es évekkel kapcsolatos ál-tárgyilagosságának estek áldozatul Kniezsa Istvánnak az Ungarische Jahrbücherben (1943) és az AECO IX/X, 1943/1944-ben megjelent dolgozatai, ami a szerző tévhitével még menthető. Menthetetlen viszont Kniezsa korábbi főművének: Ungarns Völkerschaften im XI. Jahrhundert, AECO IV 1938 nem ismerése vagy negligálása, a romániai oldalról pedig a szász régész, K. Horedt teljes munkásságának elhallgatása (1940-1986). Annál meglepőbb s örvendetesebb mindezek után, hogy a kontinuitás tana legkeményebb magyar tudományos bírálójának s a balkáni korai románság nemzetközileg is legelismertebb magyar szakértőjének, Gyóni Mátyásnak szinte valamennyi művét nemcsak ismeri, de használja is, talán egykori személyes kapcsolatok és emlékek nyomán. A IV részt is térképek sorozata (9-14. térkép) teszi világosabbá. A legterjedelmesebb IV 1. fejezet 1-5. tézise a különböző daciai dák/római kontinuitás elméleteket ismerteti, csak a IV 1. 6. tézistől tér át a balkáni „Pásztorrománia" (Hirtenromania) kialakulására és terjeszkedésére a szélrózsa minden irányában, egészen a mai Romániába (pontosabban: Erdélybe) történt 12. századi — a szász-német betelepülést feltétlenül követő! — első bevándorlásáig. Nem érdektelen nyelvészeti probléma a román és az albán kereszténység szókészletében egyformán római eredetű egyház/templom szó elkülönülése, a románban a basilica (biserica) az albánban pedig az ecclesia (kishë) kialakulása. Az utóbbi római katolikus örökség, míg a biserica annak a cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy az Al-Dunát átlépő és Erdélybe a 12. században bevándorló legkorábbi románok már görögkeleti vallásúak voltak. A befejezés régi témát melegít fel: miért nevezik a románok a Dunát Dunaré-nak. A tudományon kívüli dák származtatásokat természetesen kategorikusan elveti, viszont nem képes valamelyest is elfogadható megoldással helyettesíteni. Nem, mivel, mint a német nyelvészek egy évszázada, ő is elfeledkezik az al-dunai térségben a 4-5. századtól folyamatosan jelen levő különböző török nyelvű népekről s a tőlük való átvétel lehetőségéről. A könyv használatát az elemzett-vizsgáit szavak részletes jegyzéke biztosítja, s megkönnyíti az ókori és újkori személyek névjegyzéke, valamint a földrajzi nevek és a vizsgált témák külön jegyzéke. Bóna István ITÄMERENSUOMI EUROOPPALAINEN MAA Szerk.: Kyösti Julku és Merja AArelä Studia Historica Fenno-Ugrica 2. Oulu, 1997. 294 o. 104 ábra A BALTI-TENGER FINNORSZÁGA EURÓPAI FÖLD A Societas Históriáé Fenno-Ugricae második tanulmány-kötetének címe sajátos, a finnben nem szokványos összetett szóval kezdődik. A kötet tartalma megindokolja a szokatlan földrajzi fogalom használatát. A finnugor és uráli rokon nyelvek kialakulásának színhelyét hagyományosan Észak-Kelet Európában a Volga-Káma-Vjátka, illetve az Észak-Nyugat Szibériában az Ob-Irtis vi-