Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

166 SZEGEDI LÁSZLÓ Minthogy a címerpajzson egyidejűleg általában több címerábra is szerepel, a meghatározás szempontjából fontos a fő címerábra kijelölése. A fő címerábra az lesz: I. amely a fő címermezőben a domináns, ha ilyen nincs, az II., amely meghatározott pajzsrészen található: 1. a boglárhelyen vagy 2. a díszhelyen, 3. a. főhelyen, 4. apajzsfő hátsó részén, 5. a pajzstalp közepén, 6. a pajzsderék elején, 7, a pajzsderék bal oldalán, 8. a pajzstalp elején vagy 9. a pajzstalp bal oldalán helyezkedik el. (8. ábra) Külön címerábrának számít az is, amely szerves kapcsolatban áll egy másik címerábrával (pl. az oroszlán fején a korona, mancsában a szablya stb.; nem külön címerkép viszont a gránátból kicsapó lángnyelv, mert ez ugyanolyan általános ábrázolásmód, mint a sárkány szájából kicsapó lángnyelvek). Külön címerábrák azok is, melyek egy fő címerábra díszítését képezik (pl. a sas mellén elhelyezett félhold, a pólyán elhelyezett oroszlán). Mivel azonban csak 'díszítés' funkcióban állnak, mindig csak 'mellék-címerábra' lesz a rendszertani pozíciójuk. (Ha pl. pólyán oroszlán van, a pólya lesz a fő címerábra, annak ellenére, hogy az van alul, mert az oroszlán ennek kiegészítő jegye, díszítése). így pl. a 9. ábrán a br. Fejérváry címerben az oroszlán domináns pozícióban és középen található ugyan, de mégsem ez lesz a fő címerábra, hanem a pólya, mert az az egyféle színű alapon nem hozott létre címermezőt, így mesteralak funkcióban áll.) IV. A meghatározás menete a negyedik lépésben a fő címerábrák saját megkülönböztetőjegyei szerint folytatódik. Az angol szakterminológiában ennek a tulajdonság (attribute) kifejezés felel meg, mely implicit módon benne foglaltatik a címerábra terminológiájában (pl. a hím griffnek nincs szárnya) vagy speciális tulajdonságot jelöl: egyesek olyan részletekre vonatkoznak, mint a csőr, a karmok színe, mások a címerábra pózára (attitude) vonatkoznak, melyre a címerábrák geometriája (pl. cölöpösen elhelyezett lándzsa) vagy a specifikus jelentésű nevezéktan által utalnak. Ha a megkülönböztető jegyek kategóriáját tovább finomítjuk, két nagy csoportot különíthetünk el: 1. a hozzáadott jegyeket, ezen belül a külön jegyeket (kétfarkú oroszlán, lékelt pólya), majd a címerábra helyzetét (kétfarkú álló oroszlán, lékelt felsőpólya), s végül a kiegészítő jegyeket (kétfarkú előtűnő oroszlán, lékelt díszített felsőpólya), illetve 2. a címerábra borítását (az arany kétfarkú előtűnő oroszlán a klaszszifikációs rendszerben megelőzi az ezüst kétfarkú előtűnő oroszlánt). V. Ötödik lépésben a fő címerábra borítását határozzuk meg. Rendszerezésüket a színsorrend szerint végezzük el (e, Κ Τ). Pl. (mint említettük) az „oroszlán' ' csoporton belül az arany álló oroszlán megelőzi az ezüst álló oroszlánt. VI. Ha ez sem jelent elégséges megkülönböztetést két címerábra (két címer) közt, hatodik lépésben a mellék-címerábrák rendszertani és határozói (klasszifikációs rendszerbeli) sorrendje szerint osztályozunk. Osztott címereknél vizsgáljuk a 2., 3. stb. mezőt, a boglárpajzsot, majd a címer külső tartozék ait is szemügyre vesszük (elsőként a sisakdíszt, majd az egyéb kiegészítő címerelemeket). Összefoglalva, a címerhatározás minimum kettő, maximum hat lépésben végezhető el. I. Eldöntjük, hogy a címerpajzs egyszerű (EGY) vagy osztott (OSZ) és meghatározzuk a fő címermezőt; II. megállapítjuk, hogy a fő címermező milyen borítású (Ε, Κ T); III. hogy a fő címermezőben milyen fő címerábra van (M, C, 0); IV. hogy a fő címerábra milyen megkülönböztető jegyekkel rendelkezik; V. hogy milyen a fő