Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
162 SZEGEDI LÁSZLÓ mesterséges rendszerét, (fák, cserjék lágyszárúak), nem tudhatták, hogy ez lesz az alapja Humboldt ún. alapformáinak és a Raunkiaer-féle életforma-kategóriáknak, melyek nélkül nem jellemezhetők olyan nagyobb növényzeti rendszerek, mint a növénytakaró, az ökológiai spektrum, a fiziognómia, a formációk, kompozíciók stb. Ha a címerek chorológiai szempontjait vizsgáljuk, egyfajta heraldikai társulást kell képeznünk, s akkor ezen formációkat sem mellőzhetjük. A mesterséges állatrendszerek közül az egyik megközelítésben ilyen életformatípusokat állítottak fel a testalkotás és a helyváltoztatás típusa szerint (csúszó, úszó, mászó, ugró, repülő), mely nagyon hasonlít a Spenernél található rendszerhez. Cassaneus a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta.3 9 Rajtmik múlik tehát egyedül, milyen klassziíikációs módszert választunk, ha az koherens klasszifikációs rendszerként igazolja tudományos voltát. Esetünkben is ezért lehet egységesítő elvként meghatározni a funkcionális affinitást, mint keretet, ha ehhez megfelelő rendszerezési eljárásokat is találunk. Ebben az esetben még az is megeshet, hogy a többi tudomány fog tanulni a heraldikától, pl. a biológia, melyet az areális heraldika újfajta cönológiai szempontokkal gazdagíthat. A címerhatározói rendszer alapján ezenkívül hatékonyabb identifikációs rendszerek, valamint áttekinthetőbb számítógépes programok is kidolgozhatók, hiszen ezek is igen-nem ítéletpárokkal dolgoznak. A címerhatározás szabályai A nevezéktani kérdések tisztázása után az erre épülő determinációs szabályokat kell létrehozni. Néhány szabályt már az első heroldok is megalkottak, melyeket Petra Sancta foglalt össze nyolc pontban. (1. Ha a hasított pajzsban két címerkép van, elől a színes mezőn fém, hátul fém mezőn színes legyen a címerkép, 2. a címerképnek nem szabad a pajzs alsó részét érintenie, 3. a címerképeket azok legjellegzetesebb formájában kell ábrázolni, 4. olyan helyzetben kell ezeket ábrázolni, hogy természetes erejük a legjobban kitűnjön, 5. az emberi alakok közül csak a mauritániai hermák engedhetők meg, más embereknek csak egyes testrészei, 6. ha egy pajzsban több fém van, ezeket úgy kell beosztani, hogy a felső sorban több legyen, 7. a kis sasok és rigók (merulae) csonkán, azaz láb és csőr nélkül ábrázolandók, 8. a címerkép nem utalhat az azt viselő család nevére.) Ezen szabályok nagyon hasonlítanak a Saxoferrato által összefoglalt szabályokhoz (a címerképnek a mező minél nagyobb felületét kell kitöltenie, az állatokat úgy kell ábrázolni, hogy jellegük kitűnjön, ha a címer csak mázakból áll, a nemesebbet kell előre vagy felülre festeni). Ezen szabályok tehát nem mondanak semmit a címerek morfológiai tulajdonságairól. Lényegében a címergyakorlat (Ars heraldica) előírásai. Az „ars" szónak kétféle jelentése van, jelenti a módszert, mely által a címerek szabályosan megkomponálhatok, és esztétikai fogalom, mely reprezentatív jelkép létrehozhatóságát jelenti. Számunkra a fogalom első jelentése lesz az a metodikai eszköz, mely által a címerek belső törvényszerűségei empirikus módon felderíthetők. 39 Cassaneus i. m. 79.
