Századok – 1999
Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125
PHILIPPE DE COMMYNES, A „FRANCIA MACHIAVELLI" 137 Commynes mindenfelé árulást, pénzéhséget és hatalomvágyat lát: az ő világa a csalók, a hitszegők, az árulók, a kegyetlenkedők az „állatias" (azaz józan ésszel nem rendelkező) fejedelmek és urak, a hitvány szolgák, az ostoba vagy bölcs, ámde kellő pillanatban meg nem hallgatott tanácsosok, s az ártatlanul elűzött hívek világa. Commynes kegyetlenül (és igen tehetségesen) kritikus; s ez a kritika akkor válik a legélesebbé, amikor a „hatalmaskodók önkényével" szemben „a nép" szenvedéseit sorolja föl, de amelyről ugyancsak leírja, hogy az „őrjöngése félelmetes". Commynes-nél a „nép"-nek döntően kétféle értelmezése van: egyrészt így nevezi a „harmadik rendtől lefelé" lévőket (a köznépet), de külön-külön, ugyanezt a kifejezést használja a a „harmadik rendtől fölfelé" állókra (tehát általában véve az alattvalókra) is. A középkori mítoszok lerombolása során Commynes a „legnagyobb kárt" talán éppen a középkori fejedelem-képben tette; — méghozzá oly módon, hogy az általa kitűnően ismert Merész Károly negatív tulajdonságainak a bemutatásával apróra törte azt az uralkodóképet, melyet a burgundi udvar történetírói alkottak meg róla (mindenekelőtt Jean Molinet, Olivier de La Marche, részben Georges Chastellain), és amilyenné a burgundi herceg maga is válni szeretett volna. Commynes a Károlyról adott leírásban elkerülhetetlenül vezeti a végzete felé a burgundiai herceget: kimutatja, hogy kegyetlen, hogy esküszegő, rossz katona, csapnivaló hadvezér, általában véve rossz államférfi, magán uralkodni képtelen, hogy rossz diplomata, rossz intrikus, aki szüntelen háborúzásra törekszik és a népét nagy adókkal terheli meg, ráadásul túlzottan pompakedvelő és — ami a legsúlyosabb — „úgy véli hogy sikereit saját kiválóságának, nem pedig Istennek" köszönheti: a „Gondviselés" ezért sújt le rá oly kegyetlenül... Commynes nem véletlenül választotta ki a negatív fejedelem-portré megrajzolásához Merész Károly alakját: választásában ezűttal is szerepet játszhatott az önigazolás szándéka, hiszen egy gyatra fejedelem mellett nem érdemes egy jó tanácsadónak megmaradni; sőt, a szolgálatából való távozás — az árulás — a lehető legtermészetesebb dolog. Commynes egyébként is nagy teret szentel azon személyiségek bemutatásának, akik Merész Károllyal valamilyen okból konfliktusba keveredtek és őt elárulták, de — paradox módon — úgy, hogy az árulót és az árulásra okot adó fejedelmet egyaránt szigorúan elítéli.38 Ugyanakkor a francia király, XI. Lajos, számos területen nem sokban különbözik ellenfelétől, Merész Károlytól. Azok az uralkodói jó tulajdonságok azonban, amelyek benne megvannak, Commynes szerint egyértelműen Károly fölé emelik: Lajos félénk, gyanakvó, óvatos, jó intrikus, aki a háborút kerüli és az intrikát, valamint az informáltságot tartja nagyra (ennek érdekében kémeket, spicliket tart, és — mint láttuk — ellenfelei legfontosabb tanácsadóit „vásárolja meg"); egyszóval olyan, újkeletű uralkodói kvalitásokkal rendelkezik, mint az éleselméjűség, a simulékonyság, az értékes emberek megnyerésének képessége, az „állandó munkálkodás"; — Commynes-nél tehát XI. Lajos, aki „természetétől fogva a közbülső rend barátja", valójában mint modern államférfi áll az összehasonlításban kortársai fölött.3 9 Figyelemreméltó, hogy Commynes, bármerről is hozzon példát a fejedelmek köréből, igen sanyarú képet fest róluk. Nála a fejedelem éppen olyan ember, mint 38 Op. cit., 333-336, 363-369, 373-381. 39 Op. cit., 91-97, 258-262, 505-514., Sz. Jónás, im., 660.
