Századok – 1999
Történeti irodalom - Huszár Tibor: A politikai gépezet 1951 tavaszán Magyarországon. Sántha Kálmán ügye (Esettanulmány) (Ism.: Bartus Sándor) VI/1374
1374 TÖRTÉNETI IRODALOM ellenére — kitart amellett, hogy a kérdés az egyéni szabadságjogok következetes érvényesítésével kezelhető. A történész nem elégedhet meg ennyivel. Niederhauser is rámutat: „Nekünk történészeknek az a feladatunk, hogy bemutassuk a probléma fejlődését, változatait abból a célból, hogy általános megoldásra tegyünk javaslatot. Bár ez még rég megtörtént a tolerancia, illetve magasabb szinten a kisebbségek pozitív megkülönböztetése formájában, azt hiszem még hosszú időbe telik, míg a tolerancia elvét nemcsak a kormányzatok, hanem maga a többség is elfogadja." (177. old.) Abban kétségtelenül igaza van a szerzőnek, hogy az „etnikai kisebbségek" okozzák a legtöbb problémát. De további differenciálás nélkül nehéz előrelépni a kérdésben, mert igaz ugyan, hogy az általa is említett baltikumi oroszok komoly feszültségforrást jelentenek a térségben, viszont a 3 felszabadult állam többségi lakosságát is meg kell érteni, hogy nem szívesen nagylelkű azokkal kapcsolatban, akik egyértelműen asszimilációs szándékkal lettek letelepítve hazájukban az elmúlt évtizedekben. Sem a nyugati országok, sem Magyarország nem ismeri, ismerheti el államalkotó nemzetiségeknek a vendégmunkásokat, a törökök, portugálok, délszlávok, kínaiak stb. tömegeit. A nemzeti- nemzetiségi kérdés témája ihlette meg Szász Zoltán is, aki a nemzeti kérdés rendszerváltásban betöltött szerepét vizsgálta. A politikai publicisztikában általánosnak mondható negatív ítélettel szemben kiemeli, hogy ennek a kérdésnek igenis pozitív szerepe volt az átmenet során. Aki ezt nem ismeri el, az a nagyhatalmi, imperialista érdekek közvetett védelmezője és nem érti meg, hogy a nemzeti függetlenség megszerzése a népek-nemzetek számára történelmük fontosabb csomópontjain a modernizáció és a továbbhaladás elengedhetetlen feltételét jelenti. A nagy koalíciók, gazdasági közösségek csak akkor töltik be funkciójukat, ha azokat önként, nem hatalmi szóra hozzák létre a nemzetek. A nemzetállamiság kitérője történelmi mércével nézve tehát nem tévedés, hanem elkerülhetetlen szükségszerűség a közép-kelet-európai térségben. Nem állt módunkban minden értékes tanulmány megemlítése. Csak kedvet csinálhattunk a nagy ívű kötet kézbevételére. Tudomásunk szerint újabb terjedelmes és várhatóan színvonalas emlékkötetek készülnek egy-egy kiemelkedő életművet létrehozó történészkolléga jubileumára. Érdeklődéssel váijuk őket, mert fontos publikációs fórumot jelentenek a történész társadalom részére. Szabó A. Ferenc Huszár Tibor A POLITIKAI GÉPEZET 1951 TAVASZÁN MAGYARORSZÁGON Sántha Kálmán ügye (Esettanulmány) Corvina, Budapest 1998. 388 o. Huszár Tibor második könyve jelent meg rövid időn belül az 1940-50-es évek fordulójának hatalompolitikájáról. A hatalom működését vizsgálva azonban nem politikatörténeti munkáról van szó, hanem a hatalomtechnika látható és láthatatlan részeiről. Az 1995-ben megjelent „A hatalom rejtett dimenziói (Magyar Tudományos Tanács 1948-1949. Akadémia Bp. 1995)" az 1949-es eseményeket vizsgálta a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésére tett kísérlet kapcsán, „A politikai gépezet..." pedig az 1951-es év eseményeit Sántha Kálmán akadémikus meghurcoltatása okán. A történeti folytonosság mellett a téma folytatásáról is szó van. Az értelmiségkutatásban nagy hagyományokat maga mögött tudó szerző mindkét könyvében az értelmiség elitjének — az Akadémia világában élők — esetén keresztül vizsgálja a kor hatalomgyakorlási mechanizmusát. A hatalom rejtett dimenzióiban az új kurzus Akadémiát átformáló (többé-kevésbé sikeres) próbálkozásának vizsgálata után a jelen könyv a megváltozott Akadémia világába nyújt bepillantást. A két esettanulmány (a Magyar Tudományos Tanács története, illetve a Sántha-ügy) azonban elsősorban a demonstrálást szolgálja. A hangsúly mindkét esetben a konkrét eseményeket mozgató politikaihatalmi háttér bemutatásán van. A háttér feltárása a központtól a provinciákig terjedő vizsgálatot eredményez, amely során a hatalomgyakorlás felépítését, technikáját és taktikáját kíséri végig a szerző. A hatalom kulisszák mögötti küzdelmére, a motivációk feltárására és dokumentálására, a hatalom megnyilvánulásának és rejtőzködésének bemutatására, a formális és informális kapcsolatok szálainak felfejtésére, a hatalmi nyomásnak, befolyásolásnak, manipulációnak a részletekig történő nyomon követésére vállalkozik a könyv. Sántha Kálmán ügye a hatalomgyakorlás két jellegzetességét ábrázolja 1951-ben. Egyrészt az egyéni sors(ok) összefüggését a nagypolitikával, s a nagypolitikai változások hatását az egyén sorsára. Másrészt egyéni sorsot alakító személyi, szervezeti, helyi és
