Századok – 1999

Történeti irodalom - A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848–1849 (Ism.: Urbán Aladár) VI/1360

TÖRTÉNETI IRODALOM 1363 végrehajtott az 1848-ban már esedékes újoncozást, amelynek eredményeként további 40-50 ezer volt honvédet soroztak be a hadseregbe. A fejezet a továbbiakban a török földre menekültekkel, az Újvilágba költözött emigrációval, Kossuth ameriakai útjával, az amerikai polgárháború neves magyar részvevőivel, végül az olaszországi magyar légió létrejöttével és szerepével foglalkozik. A kötet tömör, információban gazdag tájékoztatást nyújt, s valóban hézagpótló és korszerű ismertetése a szahadságharc hadtörténetének. Mint ilyennek valószínűleg sor kerül újabb kiadására. Az esetleges javítások érdekében a recenzensnek volna néhány megjegyzése a pontatlanságok vagy félreértésekkel kapcsolatban. De mindenekelőtt az látszana kívánatosnak, hogy történjék meg az egységesítés: az idézetek helyét mindegyik fejezet jelölje lábjegyzetben. A másik megjegyzés technikai: az 1848. évi törvények sorszámát nem szokás a kettőspont helyett törtvonallal elválasztani: ez rendeletek, vagy általában iktatószámok esetén — igaz, fordított sorrendben — szokásos. Ami az egyes észrevételeket illeti, az első fejezetben világossá kell tenni, hogy a Német-római császárság több, mint 200 államalakulata nem a metternichi időszak jellegzetessége (11-12. o.), mert az 1815-ben létrehozott Német Szövetség csak 39 egységből állott. (Egyébként az 1835-ig uralkodó királyt a magyar sorszámozás I. Ferencként tartja számon.) Sajnálatos félreértés, hogy a pozsonyi törvénycikkek kimondták Magyarország függetlenségét. (32. o; az 56. o. ezt helyesen ismerteti). Ugyancsak félreértés az, hogy a nemzetőrségi kvalifikáció azonos a választásra jogosultság feltételeivel (36. o.), valamint az is, hogy a május 10-i budavári demonstráció fegyveres tüntetés volt. (40. o.) Helyesen: a tüntetést fegyveresen verték szét. Az 1848: XXII. tc. végleges formájában nem jelölte meg a felügyelet gyakorló minisztériumot. (41. o.) Nem valószínű, hogy Batthyánynak a hadügyi törvényjavaslat kidolgozásához bármi köze lett volna, mivel a miniszterelnök — figyelemmel társai felelősségére — nem avatkozott a szakminisztériumok munkájába. (66. ο.) A hadügyi (újoncozási) vita valójában augusztus 16-23. között zajlott, s világosabbá teszi a helyzetet — a kormány helyzetét — ha nem a törvényjavaslat jóváhagyásának késlekedéséről, hanem annak megtagadásáról beszélünk. (Uo.) A Batthyány-kutató elgondolkodtatónak tartja, hogy helyes-e „az Ausztriával mindvégig gyüttműködésre törekvő" miniszterelnökről beszélni. (68. o.) Ez ugyanis a mondat folytatásában a nem méltányolt engedményeket sejteti, holott a kudarc oka Batthyány azon kísérlete volt, hogy ragaszkodjék a törvényességhez, amit Bécs — főleg Radetzky itáliai győzelmei után — nem volt hajlandó méltányolni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a miniszterelnök valóban ne kívánta volna elkerülni az Ausztriával való összeütközést. A lőszergyártást csak részben bízták hadifogoly — pontosabban megbízhatatlan 5. tüzérezredbeli — katonákra (84. o.), hiszen már 1848 nyarán a tüzérséghez jelentkezett honvédeket is beosztottak, legalábbis a gyalogsági lőszerek készítéséhez. Az alapanyagok egy részét, így a ként is csempészni kellett, de ez érvényes volt olyan gyógyszerekre is, mint a kinin, amelynek biztosítására 1848 őszén Csány az OHB-től kapott utasítást. Félreértés az, hogy a kormány április 26-án „a belbiztonság fenntartására felállítani rendelt nemzetőrség bevetésére hozott határozatot" (106. o.), hiszen ez a határozat az „önkényes őrsereg", vagyis a leendő honvédség felállítására irányult, — de annak a kivitelezése csak május közepén kezdődött, amint azt a szerző a továbbiakban helyesen ismerteti. (108. o.) Az önkéntes nemzetőri alakulatokat nem rendelték a Drávához (120. o.), mivel a dunántúli gyülekezőhelyről, Pápáról — Csány kormánybiztos minden igyekezete ellenére — már csak a Veszprémbe érkezett sereghez csatlakoztak. Érdemes volna megemlíteni, hogy Perlaszt ostrománál elesett a 10. honvédzászlóalj parancsnoka, Szemere Pál is. (121. o.) Vidos Józsefet a Kossuth Lajos Összes Munkáinak XV kötete tévesen Vas megyei alispánként tünteti fel, s ez a tévedés lassan oszlik el. (149. o.) Néhány esetben a keresztnevek pontatlanok, így Apponyi kancellár György volt (231. o.), Szacsvay országgyűlési jegyző pedig Imre. (275. o.) Ingraham kapitánynak a szmirnai kikötőben nem kellett támadást indítania Koszta Márton kiszabadítására (281. o.), mert látva az amerikai hadihajó tűzkészültségét, az osztrák hadihajó kapitánya az ultimátum lejárta előtti percekben partra szállította Kosztát. Végezetül 3 sok hasznos térképvázlat kapcsán egy megjegyzés: a keménykötés belső első és hátsó oldalán ugyanaz a térkép található, „A Magyar Királyság 1848-ban". Ha a hátsó belsőn a hazai cs. kir. hadszervezet tagolódását mutatnák be, úgy az a hadosztály és dandárparancsnokságokat is feltüntetve, az jól szemléltetné az első fejezetben elmondottakat. Urban Aladár