Századok – 1999
Kisebb cikkek - Anderle Ádám: A bécsi udvar és a carlis;o VI/1344
KISEBB CIKKEK 1347 dásai szerint - a császári udvarban folyamatosan erős Carlos-párt tevékenykedett (vezetőjük Lajos Viktor főherceg, Ferenc József fivére volt), miközben a kormány, s maga a császár kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápolt Izabellával - majd 1874 után XII. Alfonz kormányaival, már csak azért is, mert a XII. Alfonz feleségéül választott (1879) Mária Krisztina maga is a Habsburg család tagja. A spanyol követ jelentéseiből kitetszően e szituáció erős feszültséget keltett a kormány és az udvar között. A spanyol követ 1874-ben, egy Andrássy gróf külügyminiszterrel folytatott beszélgetést reprodukálva jelentésében a következőket írja le a miniszter szavaiként, akit igen zavart az udvar harmadrangú főhercegeinek magas diplomáciát akadályozó Carlos-szimpátiája: „Ez nem jelent semmit: az Udvarban megvan a rangjuk, de ezen kívül ők senkik", mondja Andrássy ingerülten a spanyol követnek.1 1 Mindenesetre, Bécs 1874-ig Oroszországgal együtt politikailag és anyagilag is támogatta a carlismo törekvéseit.1 2 Másik, figyelmet érdemlő vonatkozás a 19. század második felében az, hogy Bécs - Poroszországgal együtt - igyekszik a „latin" Európa „alternatív" royalista politikai mozgalmait általában is támogatni, ahogy ezek is igyekeznek egymással összefogni. Arról van szó, hogy a carlismo-hoz hasonló jelenség Portugáliában a miguelismo, Miguel herceg trónkövetelő mozgalma, akik a detronizált olasz hercegekkel, francia Bourbon trónkövetelőkkel és III. Napóleon örököseivel európai konspirációt űznek, és az európai konzervatív udvarokban találnak is támogatókat - ha nem is a hivatalosság szintjén, s egymással is jó kapcsolatban vannak.13 A spanyol konzulok és követek ezért figyelik árgus szemekkel a car listák francia royalista erőkkel történő, s ausztriai területeken zajló konspirációit. Érdekes olvasmányok ejelentések. Úgy látszik, hogy a bécsi udvar - anélkül, hogy az állami hivatalosság színijén kompromittálná magát, ezeknek az általam előbb „alternatív royalista mozgalmak"-nak nevezett erők, trónkövetelők és párthíveik számára egyfajta azilumként biztosította a Monarchiát: Bécs, Prága, Baden, Marienbad fürdői és Trieszt ennek az európai monarchista emigrációnak a központjai. S a spanyol carlistáknak például -Trieszt mellett - stílusosan a bécsi Károly főherceg nevű hotel a bázisuk és tartós pihenőhelyük.14 Az azonban látható, hogy 1874 után Bécs, korábban némiképpen kétértelmű magatartása a spanyol ügyekben megváltozott. Ennek nyilvánvaló oka maga Mária Krisztina személye, aki jó kapcsolatokat ápolt Béccsel és magával Ferenc Józseffel. A kapcsolatok hosszú távú ívét alapozta meg, hogy a leendő XII. Alfonz (1872-74 között) a Theresianumban végzett, együtt a Habsburg főhercegekkel, jó barátságba is kerülve néhányukkal.1 5 11 "Eso no nos hace nada: en la Corte tendrían su rango y fuera de ella no son nada." Cipriano de Lazo követ 1874 augusztus 16-án kelt jelentése MAE(H) Leg. 1367. 12 Luis Lopez de la Pare követ Bécsből írt 1855 július 6-i jelentésében például bizalmas információkra hivatkozva úja: Szentpétervár pénzzel támogatja Carlost és híveit, amit a bécsi orosz követen keresztül folyósít. MAE(H) Leg. 1361. No 683. 13 A Bullán de Mendoza y Gomez de Valugera: Carlismo y miguelismo; Maria Manuela Tavares Ribeiro: Restauraao miguelista versus restauraao carlista (1842-1851). In: Hipólito de la Torre Gómez - Antonio Pedro Vicente (dir.): Espana-Portugal. Estudios de História Contemporánea. Ed. Complutense. Madrid, 1998. 13-51. 14 Vó. MAE(H) Leg. 1361, No 619, No 621, ΝΘ 624, stb. 15 Opll - Rudolf i.m. 202; 1878 április 9-i jelentés Rudolf trónörökös és Alfonz baráti kapcsolatáról. MAE(H) Leg. 1368. No 53.
